Vörösmarty Mihály klasszikusát olvassuk a költő születésnapjának előestéjén; nyarat, szép, szomorú nyarat csempészünk az érkező télbe. Verssorokat olvasunk, nyelvünk kincsesházából valókat. Babits Mihály visszaemlékezése szerint édesanyja magányos óráiban ének helyett sokszor szavalgatta a »Szép Ilonkát«. „Rímei legrégibb emlékezetemből csengnek vissza, bár értelmüktől kissé függetlenül” – írta.