A Papp válaszol – válás után, ima muszlimért, Jézus félelmei
Sarolta (Miskolc)
Sok-sok hónapon át küzdöttem a válságban lévő házasságomért, kimondhatom, tulajdonképpen a férjem helyett is. Minden ima, erőfeszítés, kitartás, türelem és szenvedés hiábavalónak bizonyult: el fogunk válni. Ebben a folyamatban a család és a barátok mellett (és leginkább) az istenhitem volt a kapaszkodó, amely ezáltal egy nagy próbát is kiállt. Most viszont a folyamat végén (vagy egy új élet kezdetén) olyan távol érzem magam a Jóistentől, mint még soha. Nemhogy erősödött volna a hitem, hanem úgy érzem, kezdem elveszíteni. A családomon kívül (kötelező körök) nem tudok imádkozni. Harag van bennem és végtelen csalódottság, hogy miért nem sikerült, amikor én emberként, nőként, feleségként és keresztényként is mindent megtettem. Elmúlik? Aktívan kellene tennem ez ellen?