„Tizenegy éves voltam, amikor apámat megölte egy csoport befolyásos ember. Mivel szegények voltunk, semmiféle igazságszolgáltatásra nem számíthattunk. A gyász, a harag és a kétségbeesés közepette azonban nagyszüleink arra emlékeztettek minket, hogy egyedül Isten az, aki igazságot szolgáltathat” – így kezdődik egy fiatal Fülöp-szigeteki nő, Marinova vallomása.