„Álljatok meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,11a)
Megmondom úgy, ahogy van. A „megállni” ige – „nem mozdulni” értelemben – hiányzik a szótáramból. Nyugton maradni? Nyugton ülni? Nyugton feküdni? Kizárt. Egyik lábamról a másikra állok, hintázom a széken, kétpercenként megfordulok az ágyban, hogy kényelmesebb legyen.
Mindenszentek és halottak napja közeleg. Tegzes Katalin segítő nővérrel beszélgettünk, aki személyesen kísér veszteséggel élő embereket, rendszeresen vezet csoportokat és tart lelkinapokat gyászolók számára.
– Évekig dolgozott az Országos Onkológiai Intézetben, folyamatosan a halál közelségében. Az ott szerzett élmények mennyire játszottak szerepet abban, hogy több mint tíz éve rendszeresen vezet csoportokat gyásszal élők számára?
– Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de ez a tervem akadályokba ütközött. Tíz évig dolgoztam azonban az onkológiai intézetben aneszteziológus asszisztensként. Tudatosan választottam ezt a foglalkozást, tisztában voltam azzal, hogy az ott ápolt betegek életük sajátos időszakát élik, szembe kell nézniük a halállal is. Természetesen mindnyájunkban az életösztön dolgozik, így a súlyosan, nem egyszer halálosan beteg emberekben is.
Róma, 1956. november 5.
Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket.
Alexander Tyler skót filozófus a civilizációk felemelkedésének és hanyatlásának szakaszait írja le. Hol tartunk, merre tovább?
Tyler gondolatmenete megvilágítja és történelmi távlatba helyezi napjaink eseményeit. Íme a nyolc fázis:
1. A megpróbáltatásoktól a lelki érlelődésig
A nagy civilizációk a szenvedések olvasztótégelyében formálódnak. A zsidóság négyszáz évig élt egyiptomi szolgaságban. Az egyház háromszáz éves keresztényüldözésből nőtt ki.
Mágusmesék címmel dr. Kovács Gábor atya egy korábbi írását ajánlom olvasásra, mivel Harry Potter népszerűsége és „ártatlansága” töretlennek tűnik a keresztény olvasók köreiben is. A szerk.
Gondolatok a meséről, a mágiáról és Harry Potterről
– Hálás köszönet a Halld Izrael levelezőlista tagjainak, akik nélkül ez az írás sohasem jött volna létre –
Joanne Kathleen Rowling világszerte népszerű meseregény-sorozatával kapcsolatban, melynek hőse az ifjú varázsló, Harry Potter, keresztény körökben két ellentétes vélemény alakult ki. Az egyik szerint ezek ártatlan mesék. A másik nézet szerint e könyvek mágikus tartalmúak, ezért elutasítandók.
Mágusmesék címmel dr. Kovács Gábor atya egy korábbi írását ajánlom olvasásra, mivel Harry Potter népszerűsége és „ártatlansága” töretlennek tűnik a keresztény olvasók köreiben is. A szerk.
Gondolatok a meséről, a mágiáról és Harry Potterről
– Hálás köszönet a Halld Izrael levelezőlista tagjainak, akik nélkül ez az írás sohasem jött volna létre –
Joanne Kathleen Rowling világszerte népszerű meseregény-sorozatával kapcsolatban, melynek hőse az ifjú varázsló, Harry Potter, keresztény körökben két ellentétes vélemény alakult ki. Az egyik szerint ezek ártatlan mesék. A másik nézet szerint e könyvek mágikus tartalmúak, ezért elutasítandók.
A pálosok különösen is tisztelik a szent angyalokat. Naponta kérik közbenjárásukat, segítségüket, vezetésüket.
Mindenkinek van egy őrangyala, aki mindig vigyáz rá, és aki vele ugyanazt az egyetlen és közös életet éli. Noha ő az ember legközelebbi társa, mégis távoli ez a társ, hiszen szem nem láthatja, fül nem hallhatja, elérhetetlen mind a test, mind pedig a lélek számára. A szellemi kontaktus közte és az ember között annyira meghitt és finom, hogy jelenléte valamennyi érzékszervünk előtt titok marad.
A pálosok különösen is tisztelik a szent angyalokat. Naponta kérik közbenjárásukat, segítségüket, vezetésüket.
Mindenkinek van egy őrangyala, aki mindig vigyáz rá, és aki vele ugyanazt az egyetlen és közös életet éli. Noha ő az ember legközelebbi társa, mégis távoli ez a társ, hiszen szem nem láthatja, fül nem hallhatja, elérhetetlen mind a test, mind pedig a lélek számára. A szellemi kontaktus közte és az ember között annyira meghitt és finom, hogy jelenléte valamennyi érzékszervünk előtt titok marad.
Egy évvel ezelőtt én is elvégeztem egy Élet a Lélekben szemináriumot. A szeminárium elvégzése előtt teljesen hitetlen voltam, és nem is érdekelt, hogy van Isten vagy nincs. Erre a szemináriumra is csak azért jöttem el, mert két évvel ezelőtt az egyik lányom ─ miután elvégezte ─ megkért, hogy menjek el én is. Azt mondtam, hogy nem megyek, de ő tovább kérlelt, és végül megígértem, hogy ha arra nem is, de a következőre elmegyek.
Róma, 1956. november 2.
Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó „LUCTUOSISSIMI EVENTUS” kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik végre megengedi, hogy felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára.
