Munkaalapú társadalom
Posted in: Elgondolkodtató
Apai nagyanyám kedves mondása, mondhatni életbölcsessége volt a következő mondat: „Nem tudni mellik rossz mitű jó!” Tükrözte azt az életszemléletet, mely végigsegítette a zűrzavaros XX. század 8 és ½ évtizedén. Túlélt két világháborút, kommunizmust, forradalmat, korán özvegységre jutott, egyik fia disszidálni kényszerült 56-ban, és a távoli Ausztráliában halt meg fiatalon egy üzemi balesetben, másik fia szemei előtt vált tehetetlen emberi ronccsá egy félresikerült agyműtét következtében.

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.” (Jak 1,2)
Férjem hosszú évek óta gyógyszereken él, mikor időnként újabb panaszai támadtak, vagy rosszabbul érezte magát, az elmúlt rendszerben szokványos orvoslás jegyében újabb gyógyszereket írtak elő neki. Az állapota, a közérzete változatlan maradt, de közben gyógyszerfüggővé vált.
Mai elmélkedésünk bevezetőjéül a Magyar Kurír három újságcikkéből szeretnék idézni:
A büszke emberek inkább eltévednek, semhogy érdeklődjenek az út után” – állapította meg a 18. századi angol költő, Charles Churchill. Nos, egy felmérés szerint a férfiak, statisztikailag nézve, egy év alatt inkább kerülnek 442 kilométert, semhogy érdeklődjenek a helyes irány felől. Valaki egyszer így vélekedett: „a büszkeség az a magas ló, amelyen sok ember ül. A férfiakon észre lehet venni, a nőkön gyakran nem. A büszkeségnek ugyanis sokféle arca van.”





