„Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.” (Péld 3,11-12)
Heather lányom kétéves kora körül gyakran eszembe jutottak hajdani, az anyaság előtti kérkedő gondolataim. Hányszor ítélkeztem bizonyos anyukák fölött, és ígértem meg magamnak, hogy az én gyermekeim biztos nem fognak úgy viselkedni!
2014. május 12-én lesz napra pontosan 80 éve, hogy 148 év után hazatértek a pálosok Lengyelországból, ahol II. József császár 1786-os feloszlató rendelete után élt tovább a rend. Egyúttal idén arra is emlékezünk, hogy a 40 évnyi diktatúra és betiltás után 25 évvel ezelőtt, 1989-ben kezdhette meg újra a működését a Pálos Rend Magyarországon.
Ebből az alkalomból 2014. május 12-én, hétfőn 17 órakor ünnepi szentmisét mutat be a budapesti Sziklatemplomban Bátor Botond pálos tartományfőnök atya.
Az Atya vonzásának engedelmeskedő kereső ember és a Szentlélek indításának engedelmeskedő, Jézus Krisztus küldetésében járó keresztény egyaránt úton van, s egyszer csak találkozik. Azért vagyunk küldöttek, hogy odalépjünk azokhoz, akik már felismertek szívük mélyén egy bizonyos vonzást, de még nem tudják, pontosan hová is tartanak, hol annak a titokzatos mágneses erőnek a forrása, amelynek hatása alá kerültek.
„… hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.” (Zsolt 41,7)
Egyszer egy ember el akart mondani Szókratésznek valamilyen pletykát. A bölcs filozófus megállította, és megkérdezte: „Először is: biztos vagy benne, hogy ez igaz? Másodszor: jó hír? Harmadszor: hasznos valami módon?” Amikor a férfi azt mondta, hogy nem igazán, Szókratész azt felelte: „Nos, ha se nem igaz, se nem jó vagy hasznos, akkor miért akarsz róla beszélni?”
„… hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.” (Zsolt 41,7)
Egyszer egy ember el akart mondani Szókratésznek valamilyen pletykát. A bölcs filozófus megállította, és megkérdezte: „Először is: biztos vagy benne, hogy ez igaz? Másodszor: jó hír? Harmadszor: hasznos valami módon?” Amikor a férfi azt mondta, hogy nem igazán, Szókratész azt felelte: „Nos, ha se nem igaz, se nem jó vagy hasznos, akkor miért akarsz róla beszélni?”
„De az Úr Józseffel volt, megmutatta jóságát, és feléje fordította a börtönparancsnok jóindulatát.”
Szoktad úgy érezni, hogy az életed tele van zűrös kapcsolatokkal, helyzetekkel? Könnyen romhalmaznak tartod ilyenkor az életedet és magadat is, és arra gondolsz, tud-e Isten kezdeni valamit veled vagy a tapasztalataiddal.
„De az Úr Józseffel volt, megmutatta jóságát, és feléje fordította a börtönparancsnok jóindulatát.”
Szoktad úgy érezni, hogy az életed tele van zűrös kapcsolatokkal, helyzetekkel? Könnyen romhalmaznak tartod ilyenkor az életedet és magadat is, és arra gondolsz, tud-e Isten kezdeni valamit veled vagy a tapasztalataiddal.
A Szent Szüzet kérni, az nem ugyanaz, [mint a jó Istent kérni].
Ő tudja, hogy mihez kezdjen az én kis vágyaimmal, megmondja-e vagy nem mondja meg őket. Utóvégre ő tudja, hogy a jó Isten nem kényszerülhet meghallgatásomra, hanem hagyni kell Őt, hogy megtegye mindenben saját akaratát.
Forrás: Kis Szent Teréz breviáriuma – AndroKat
„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Róm 12,12-13
Sosem felejtem el, ahogy ott ülök a büdös, iskolai tornateremben. Mintha tegnap lett volna. Túléltem a tornaruhába átöltözés rettegett perceit a lányöltözőben, és most ott ülök a kemény padon, hallgatom a teniszcipők visítását, a labda egyenetlen pattogását, a tanár sípjának éles füttyét, és a lányok vihogását a hátam mögött. Nem velem nevetnek. Hisz az azt jelentené, hogy befogadtak, szeretnek velem lenni, közéjük tartozónak vallanak.
