Istent áldozattal imádjuk (1899)
Posted in: Egyéb, ElgondolkodtatóA Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929) az „Élet igéi – Az Úr ünnepei” című XVII. kötetben jelent meg.
Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya, s ugyanakkor egy benső bizonyossága annak, hogy Jézus sok keresztet tartogat a számomra. Oly nagy vigasztalások árasztottak el, hogy bennük láttam életem egyik legnagyobb kegyelmét. A szenvedés vonzani kezdett, bűvös erővel ragadott meg, anélkül, hogy jól ismertem volna.
Hamvazószerdával kezdetét vette a nagyböjt. Az a nagyböjt, amelynek igazi liturgikus neve így hangzik: a húsvéti előkészület szent negyven napja. Ez név jelzi, hogy ebben az időszakban nem is a böjtölésen van a hangsúly, hanem az előkészületen, aminek egyik eszköze az önmegtagadás, a böjt. Ugyanis a szent negyven nap értelmét a húsvétra irányultságában nyeri el.
Egy időben a pécsi egyházmegye „üzemorvosának” tekintették, oly sok papot és egyházfit gyógyított. Noha nem a baranyai megyeszékhelyen született, tősgyökeres pécsinek vallja magát – familiárisan és lelkiekben is. Sorozatunk következő részében Sárosi István íróval, kardiológus-belgyógyász professzorral beszélgettünk.
Először is meg kell mondanom neked, hogy Jézusnak szüksége van olyanokra, akik vele együtt szenvednek az emberi kegyetlenség miatt. Ezért vezet a fájdalom útjain. Áldott legyen azonban az Ő szeretete, amely meg tudja édesíteni a keserűt is, és örök életet ad az élet időleges kínjaiért, fáradozásaiért.





