Az Asszony az Isten napfényében

Nyolcvan év felé botladozó öreg emberrel beszéltem a falunkban. „Tanulták-e azt maguk, édes öcsém – így kezdi – a papi tudományban, hogy Boldogasszony reggelén bele lehet látni a napba! Akinek tiszta a szeme, az meglátja a felkelő napban Máriát. A régi öregektől én így hallottam. S ez így is igaz! Csak az én szemem már, tudja, olyan hamar könnyedzik. Valamikor én is láttam.” Az öreg sóhajtott, szeme most is „könnyedzett”. Az emlékezéstől.
Az Asszony az Isten napfényében

Nyolcvan év felé botladozó öreg emberrel beszéltem a falunkban. „Tanulták-e azt maguk, édes öcsém – így kezdi – a papi tudományban, hogy Boldogasszony reggelén bele lehet látni a napba! Akinek tiszta a szeme, az meglátja a felkelő napban Máriát. A régi öregektől én így hallottam. S ez így is igaz! Csak az én szemem már, tudja, olyan hamar könnyedzik. Valamikor én is láttam.” Az öreg sóhajtott, szeme most is „könnyedzett”. Az emlékezéstől.
