1. Küldd el Uram Szentlelkedet,

a Bölcsesség Lelkét!

 

Oly nagy vagy Uram

oly távolinak tűnik világod, úgy riaszt fölséged,

oly idegennek látszik gondolataid útja s járása,

oly nehéz valód s kegyelmed

felfogása,

hordozása,

szolgálata!

 

A bölcsesség szent ajándékával

tedd ízessé számomra világodat,

hozd közelbe a távolít,

otthonivá az idegent,

természetessé a természetfölöttit.

Ahogy nem kell magunkon

erőszakot venni,

ha jól ismert, ízletes étel áll előttünk,

– ilyen jól ismert,

ízes valósággá légy számunkra, Uram!

Vedd el szeretetem fáradtságát,

áldozatom és helytállásom

kikényszerített-voltát,

a mindennaposság ás szokásosság közönyét,

elmém ernyedő hangulatát,

a kötelességszerűség és becsületes helytállás komorságát.

Add bőséggel, Uram a Bölcsesség Lelkét!

 

2. Az értelem Szentlelkét

oltsd belém, Uram!

 

Sokszor érthetetlenek előttem titkaid,

és úgy állok meg hitünk tanítása előtt, mintha egyik titok a másikkal rokon nem is volna,

mintha csak szeszélyesen összeválogatott

tanítás halmaza lenne.

 

De a Te Értelmed áll minden mögött: Te tudod mindennek az okát, Te látod mindennek a céljait, és a Te logikád biztosít

következetességet hitünkben.

 

Ezt a Te Értelmedet add ajándékul, hogy a fátyol mögött és a hit sötétjében

egy benső biztonságérzéssel, a ,,majdnem látás” önkéntelenségével

igazodjam el szent hitünk tanításaiban, szent hitünk titkaiban.

 

Tedd könnyebbé, élőbbé,

szárnyalóvá hitemet

 

3. A tudomány ajándékáért

Uram, igazíts el vele a világ dolgaiban!

 

Lássam át világosan,

hogy gyökerében minden esemény, tünékeny,

múlékony, hiábavaló:

fények is, árnyak is.

 

Nem érdemes hát csak rájuk építeni sem szeretetünket, sem gyűlöletünket.

 

Kár csak belőlünk forrásoztatni örömeinket vagy bánatainkat.

Ha tünékeny is a világ,

egy rendeltetése mégis van:

takartan hordozni Téged, igazságaidat, szándékaidat.

terveidet.

Taníts meg, Tudomány Szentlelke,

hogy észrevegyem minden mélyén

az Istent!

Hiszen ott él mindenek alján,

mindenek függönye mögül

Ő jelentkezik,

Ő hív:

a természet és

a történelem mindenféle fajtájú

függönye mögül.

 

A múlékony világ mögött téged keresni,

Téged megragadni tanítson meg

a Tudomány Szentlelke!

 

4. A Tanács Lelkéért

Add nekem a Tanács Szentlelkét!

 

Milyen bonyolultnak látszanak

emberekkel való kapcsolataim,

mindennapi feladataim,

az életben való eligazodásom!

Hányszor kell megállnom

és magamtól kérdenem:

mit tegyek,

hogy üdvöm biztosítva legyen,

hogy senkinek ne vétsek

és Neked is tessem?!

Sokszor azonban még kételyem sincs!

 

Ó, Tanács Szentlelke,

oltsd belém ezeket az üdvös kételyeket

tetteim előtt!

Állj mindjárt mellém eligazító jobboddal!

Azt válasszam

– a test bölcsességét,

a földi okosságot távoztatva –

ami szent Fölséged szándéka és akarata!

 

Tedd találékonnyá szívemet

és határozottá

szavad követésére!

 

5. Jámborság Lelkéért

 

A Kegyelet,

az Áhítat,

a Jámborság Szentlelke!

Hogyan is hívjunk,

hogyan is nevezzünk,

hogy csak kissé is megsejtsünk?!

Szent Tapintat!

Szent Megilletődöttség! Szent Ihletettség!

Mely mindenen megérzi az istengyermekség

kegyelmeit és távlatait,

sőt feladatait.

 

Ezért adj serénységet

az emberekkel szemben való

kötelmeim teljesítésében,

hiszen tudom, hogy Isten gyermekeit szolgálom,

bennük és általuk az Istent.

Ha pedig ők

hibáznak vagy mulasztanak velem szemben,

dehogy török be senki emberfia világába

durva, kemény, megtorló kezekkel.

Hisz fölöttünk is ott lebeg az isteni kinyilatkoztatás, kiválasztás és kegyelem titka:

Isten tudja, ki mit, miért

tesz vagy nem tesz meg nekem!

 

A Kegyelet Szentlelke tegye látóvá szívemet!

 

6. Az Erősség Lelkéért

 

Gyönge vagyok,

az Erősség ajándékára várok és vágyom!

 

Ha számbaveszem feladataimat, kötelezettségeimet, küldetésemet,

kétségbe kell esnem

erőtlenségem láttán,

kitartásom hiányán,

állhatatlanságomon.

 

Szenvedélyek,

erők sűrűsödnek lelkem peremén,

mikkel nem tudok leszámolni.

Áldozatokat kell hoznom Istenemért, Egyházamért,

magam és mások üdvéért,

– és én töprengek

és félek az áldozatoktól!

Rettegek az emberektől, kiket elviselni

az erősek is alig tudnak!

 

Óh, Uram, tölts el az Erősség ajándékával!

Legyek bátor, tetterős, áldozatokat örömmel hozni tudó hős,

de ha kell, vállaljam a Te erőtlenségeidet,

– mely emberileg ugyan gyöngeségnek, alulmaradásnak látszik,

de tudom, hogy “Istennek a ‘gyöngesége’

erősebb az embereknél” (1Kor 1,25)

 

7. Az Úr félelméért

szent és üdvös félelmet olts belém!

 

Nem a kárhozatra vivő félelmet, mely sorvaszt,

zsugorít, kétségbe, aggályba sodor,

nem is a szolgai félelmet, mely bátortalan és sötét egű.

De azt a félelmet,

amit Te akarsz, amit Te kívánsz, ami üdvös nekünk,

ami fölemel, ami lendít, sodor Feléd.

 

Te magad akartad, hogy elrémüljünk,

hiszen a pokol borzalmait különben nem mondtad volna.

Te akartad, hogy elrémüljünk a bűn súlyosságától.

Te mondogattad, hogy milyen hatalmas Isten keze,

az Isten hatalma és ereje!

Ezzel azt akartad,

hogy szavaid nyomán

a lélek megrendülésének sötét felhői

gondatlanságunk és felelőtlenségünk

bárányfelhős egének aljára húzódjanak.

A kárhozat itt van elrejtve az előttünk levő világban,

a velünk élő emberekben.

Szent Fölséged semmibe-vevése húzódik meg és fenyeget bennünket.

 

Rémíts meg, borzalommal tölts el,