Battaplébánia

Gyakori kritika a hívőkkel szemben, hogy jó, a Krisztus-sztori rendben van, Istenben is tudok hinni, de az egyházi szóban nem. Az efféle autodeista hozzáállás eredménye nemcsak egyházszakadás, mint azt láttuk a történelemben, hanem egyféle lelki szárazság is: mondom, hogy hiszem az Istent, de mivel nem tudom, Ő pontosan mit kér, mivel fejezhetem ki a szeretetem, ez csupán néhány szó, egy mankó az élethez, de nem életelv.

Fabrizio De Michino fiatal nápolyi pap 2014. január elsején halt meg. Harmincegy éves volt, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Ferenc pápának írott levelében hálát ad a pápa szolgálatáért, felajánlja szenvedését az Egyháznak, és elmondja: imáiban elsősorban nem gyógyulást kér, hanem hogy örömmel és erőteljesen tanúskodhasson az Úr szeretetéről. A levél szövegének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
Mt 3,13-17

Elmélkedés

A hit elfogadása

A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Mivel csupán néhány nappal vagyunk Jézus születésének karácsonyi ünnepe után, s mivel napjainkban általában születésük után rövid idővel szokták a gyermekeket megkeresztelni, sokan gondolják azt, hogy Jézust is kisded korában keresztelték meg. El kell oszlatnunk ezt a tévedést, hiszen a mi Urunk mintegy harminc esztendős lehetett, amikor megkeresztelkedett, tehát már felnőtt volt, s ezzel az eseménnyel kezdte meg nyilvános működését a nép körében.

Máté evangélista meglehetősen tömören, a lényegre összpontosítva írja le az eseményt. Elbeszéléséből megtudjuk, hogy Jézus elment Keresztelő Jánoshoz, aki a Jordán folyóban keresztelt. János értetlenül fogadja az Úr szándékát, de megkereszteli őt. Ekkor történik, hogy a megnyíló égből a Szentlélek ereszkedik Jézusra és a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia.

Az ünnep alkalmat ad arra, hogy a keresztség szentségéről és annak jelentőségéről elmélkedjünk. Az elmúlt nyáron egy család hívott meg látogatóba. Beszélgetésünk során szóba került, hogy a két nagyobb gyermeket a mi templomunkban keresztelték meg, s mennyire emlékezetes volt a család számára. Eközben a harmadik gyermek, a legkisebb kissé kedvetlenné vált, s ennek oka hamar kiderült. Bár már közel 10 esztendős, ő nincs megkeresztelve. Nem a szülők szándékos vagy vétkes mulasztásáról volt szó ez esetben, csupán arról, hogy sok tragédia érte a családot, a három gyermek édesapja egy váratlan tüdőembólia következtében fiatalon meghalt, s valahogy elmaradt a keresztelés. Ismervén a család vallásosságát rögtön felvetettem, hogy ha a kislány kéri, kereszteljük meg őt. Ebben a pillanatban mintha kicserélték volna, olyan öröm sugárzott róla, amit ritkán látunk. A testvérei és a többi családtag is azonnal lelkesedni kezdett. Örömük csak akkor volt nagyobb, amikor kis idő múlva, a vasárnapi szentmise keretében megtörtént a keresztelés. Sugárzó arccal tett hitvallást, s amikor fejére öntöttem a vizet én magam is éreztem a kegyelmet, hogy a jó Isten valóban gyermekévé fogadja őt, s azt is, hogy a mennyből édesapja ránk mosolyog. Emlékszem, nyáridő lévén sok kiránduló és szabadságát éppen ott töltő ember vett részt a helyiek mellett a szentmisén és mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a hitvallást. Senki nem bosszankodott, hogy pár perccel hosszabb volt a szentmise, hanem valóban a hit ünnepe volt mindenki számára a Hit évében.

Tudatosan említem a közösség részvételét. A húsvéti vigília szertartás keretében kiszolgáltatott keresztségen kívül más alkalmakkor a plébánia hívei ritkán vesznek részt keresztelésen, mert általában családi körben történik a szertartás, esetleg több gyermek keresztelése esetén több család részvételével. A keresztség szűk családi körben történő kiszolgáltatása miatt háttérbe szorul az a több évszázados hagyomány, amely szerint a keresztség alkalmával a hívő közösség tagjává fogadja az újonnan megkereszteltet. Ne feledkezzünk el arról, hogy a hitvallás hordozója és átadója az Egyház közössége, ezt fogadja el a keresztelendő személy, amikor megvallja hitét. Jó volna minél több esetben visszatérni ehhez a gyakorlathoz, amelynek jelképes szerepe van. Azért is hasznos volna ez, mert minden ilyen esemény, azaz a keresztségben a hit elfogadása, magát a közösséget is megerősíti hitében azáltal, hogy az ilyen alkalmakkor megtapasztalják a közösség növekedését, gyarapodását. Ugyanakkor a közösség tagjaiban tudatosul, hogy nekik is segíteniük kell a megkeresztelt személyt a hit útján való haladásban úgy, hogy keresztény életükkel példát mutatnak számára a későbbiekben. A személyes hit és a közösség hite így kapcsolódik össze, mert mindannyian egy Atyának lettünk a gyermekei.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Isten Fia, Jézus Krisztus, akihez hasonlóvá válunk a keresztség által! Te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre! Szentlélek Isten! Te megszenteled minden megkeresztelt ember életét. Adj erőt, hogy hitünket megtartsuk és megvalljuk! Segíts minket, hogy a hit útján haladjunk!

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”
János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”
Jn 3,22-30

Elmélkedés

Keresztelő János egy talányos mondattal kezdi válaszát a kereszteléssel kapcsolatos vitában feltett kérdésre: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta” (Jn 3,27). Vajon kire vonatkozik kijelentése? Önmagára vagy Jézusra, vagy talán mindkettőjükre? Nyugodtan feltételezhetjük, hogy a Keresztelő magára gondolt, hiszen küldetését Istentől kapta, s ennek mindig tudatában volt. Ugyanakkor gondolhatott Jézusra is, aki a mennyei Atyától kapta hatalmát. Ezt erősíti az, hogy Jézus nyilvános fellépésével János a háttérbe húzódik. Küldetése befejeződött, tisztában van vele, hogy neki, az előfutárnak kisebbednie, a Messiásnak, Jézusnak pedig növekednie kell, s engedi, hogy tanítványai az ő nyomába szegődjenek.

De térjünk vissza János kijelentéséhez: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta.” Vizsgáljuk meg más szempontból e szavakat! Nem szeretnék részletesen foglalkozni a tulajdonszerzés jogi lehetőségeivel, csupán egy kis elgondolkozásra ösztönzök mindenkit. Mi az, ami a miénk? Mit mondhatunk a magunkénak? Mit tarthatunk a saját tulajdonunknak? Mindazt, amit megszereztünk, még ha becsületesen megdolgoztunk és keményen megküzdöttünk érte, könnyen elveszíthetjük. Az örök életre pedig biztosan nem vihetjük magunkkal. Mert a halál mindent elvesz tőlünk. Akkor mi az, ami valóban a miénk? És mit kapunk Istentől?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

Magyar nemzetünk Istenhez fordulásáért, megtéréséért engesztelünk.

Újévi koncert és díszünnepség a 30 éve várossá lett Móron.

A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.

Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra borult előtte, és kérlelte: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a papnak, és gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte!” A gyógyítás híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre vonult vissza, hogy imádkozzék.
Lk 5,12-16

Elmélkedés

Az evangéliumi történetben a gyógyulni vágyó leprás ember azt kéri Jézustól, hogy múljon el betegsége. Mit is kérhetne mást? Mi más vágya lehetne, mint hogy megszabaduljon attól a betegségtől, ami kiközösítetté teszi? Úgy szeretne élni, mint a többi ember, de betegsége megakadályozza ebben. Tudnunk kell, hogy a betegség további terjedésének megakadályozása miatt a zsidó törvények teljes különélést írtak elő a leprások számára, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészségesekkel.

Amikor a történetben szereplő leprás Jézushoz fordul segítségért, kérésével egyúttal kifejezi, hogy hisz abban, hogy Jézus képes őt meggyógyítani. Bizonyára hallott már csodás gyógyításairól vagy találkozhatott olyanokkal, akik neki köszönhetően nyerték vissza egészségüket. A leprás tehát szeretné, ha elmúlna betegsége, s ezzel megszűnne kitaszított és kiszolgáltatott helyzete. Kérése mégsem válik követeléssé, hiszen Jézus akaratától teszi függővé gyógyulását. Nem meglepő, hogy ez az ember gyógyulását, megtisztulását követően a kifejezett tiltás ellenére is híreszteli a vele történteket, hiszen gyógyulása egészen megváltoztatja életét. Ha Jézustól kérjük lelkünk gyógyulását, igazi újjászületés lesz számunkra bűneink bocsánata. A mi Urunk velünk is tud csodát tenni, testünket-lelkünket egyaránt képes meggyógyítani.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

A sikeres skót színpadi szerző, James Matthew Barrie (Johnny Depp) egy nap találkozik a Llewelyn Davies családdal: négy árva fiúval és gyönyörű édesanyjukkal (Kate Winslet). Barrie, a rosszallások ellenére, összebarátkozik a családdal és a fiúkkal mindenféle huncutságot eszelnek ki. Kivételes képzelőereje vitorlás hajóvá változtatja a domboldalt, az egyszerű botból óriási kard lesz, a levegőbe eregetett sárkány elvarázsolt tündérként lebeg. Így válnak a Llewelyn Davies fiúk annak a Sohaországnak az „Elveszett Fiaivá”, ahol mindenki tud repülni, ahol egymást éri a sok csoda, csíny és huncutság, s ahol még az idő is megáll.