Battaplébánia

A foglalkozások minden hónap harmadik szerdáján 16 óra 30-tól 18 óra 30-ig tartanak.

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
Lk 11,42-46

Elmélkedés

Jézus korában a farizeusok csoportja arról volt ismert, hogy ők tartották meg a legszigorúbban a vallási előírásokat. Emiatt példaként tekintettek rájuk az emberek. A parancsok megtartásával önmagában nincs is gond az ő esetükben, csakhogy az eredeti mózesi törvényeket számos helyen kiegészítették, a vallási életet a legaprólékosabban igyekeztek szabályozni és a vallási törvényeket az élet más területeire is ki akarták terjeszteni. A farizeusi törvénytisztelet kimerült a szabályok külső teljesítésében s elveszett annak lényege. A törvények látványos megtartásával a farizeusok inkább csak az emberek tetszését keresték, mintsem Istenét. Jézus ezt a külsőségekben megnyilvánuló vallásos magatartást bírálja és ítéli el, felfedve a mögötte rejtőző helytelen gondolkozást és szándékot. A farizeusokkal való vitái során többször rámutat arra, hogy az igazságosság és a szeretet gyakorlása nélkül nincs igaz vallásosság.

Az igazságosság és a szeretet szolgálnak a törvények alapjául. Az igazságosság, amely meghatározza embertársainkhoz fűződő kapcsolatunkat, valamint a szeretet, amelyet tanúsítanunk kell Isten iránt, aki előbb szeretett minket s legfeljebb csak viszonozni tudjuk szeretetét. Ne szalasszunk el a lehetőséget a testvéri szeretet kimutatásában, mert ennek elmulasztása komoly bűnnek számít.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban a közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl, mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram, alázatért és jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek, hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik bosszút forralnak ellenem.

„Egy keresztény értelmiségi Európára néz.”

A tanulmányút szakmailag értékes és élményekben gazdag kirándulás volt.

„Egy keresztény értelmiségi Európára néz.”

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lk 11,37-41

Elmélkedés

A zsidó törvények szerint minden étkezés előtt kezet kellett mosni, ennek elsősorban egészségügyi okai voltak. Napjainkban mi is így tesszük, a betegségek vagy fertőzések megelőzése érdekében alaposan megmossuk kezünket. Jézus ezt a törvényi előírást nem teljesíti, – miként az evangélium beszámol erről – amikor vendégül látja őt a farizeus. A vendéglátó farizeus nehezményezi ezt, hiszen számára, mint minden farizeus számára a mózesi törvények aprólékos megtartása volt a legfontosabb. Ezt követően Jézus, aki valóban átlépte a törvények határát, felhívja a farizeus figyelmét arra, hogy a rászorulók segítése szintén szerepel a törvényben, és ez sokkal fontosabb szabály, mint a kézmosás.

Lukács evangélista olyan nem zsidó közösségeknek írja evangéliumát, akiknél nem volt jellemző a szegények segítése. A történettel arra buzdítja őket, hogy lépjék át korábbi hagyományaik határát és osszák meg javaikat másokkal. A rászorulók és a szegények támogatása a kezdetektől fogva hozzátartozott a keresztény közösség életéhez, és éppen ez volt az egyik jele annak, hogy valaki a krisztusi közösséghez tartozott.

Szívünk jóságának egyik jele az, ha az önzés határát átlépve, megosztjuk másokkal javainkat. Ne kényszerből, hanem önzetlen szeretetből tegyük ezt! Még a legkisebb jócselekedet is Krisztusnak tett jócselekedet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, mindent tőled kaptam, s mindent neked köszönhetek. Ezért kész vagyok tiszta szívből mindent visszaadni neked. Örömmel és szabad akarattal adok neked, Uram, mindent. Tartsd meg mindig ezt az érzést a szívemben, és vezess engem magadhoz!

Beszéljetek róla, akár alkalmas, akár alkalmatlan
2Tim 4,2

Ferenc pápa október 14-én kinevezte Erdő Péter bíborost a püspöki szinódus III. rendkívüli közgyűlésének főrelátorává.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32

Elmélkedés

Isten szeretetéről tanúskodik, hogy időnként figyelmezteti a helyes útról letérő embert. Néha egy személyt küld, aki világosan megmondja, hogy milyen következményei lesznek annak, ha valaki ragaszkodik bűnös életéhez. Máskor a világos emberi szó helyett valamilyen jel szolgál figyelmeztetésként, amelyet már nehezebb észrevenni, illetve értelmezni. De ezek az isteni jelek is azt szolgálják, hogy megváltoztassuk életünket. Aki viszont semmibe veszi Istent és az ő törvényeit, annak semmiféle jel sem számít, s mindenféle figyelmeztetést semmibe vesz. A Bibliában, mind az ószövetségi, mind az újszövetségi részben ennek történetét láthatjuk.

Amikor a mai evangélium szerint a tömeg jelet kér Jézustól, ő két ószövetségi példát idéz fel. Jónás próféta és Dél királynője, aki felkereste Salamon királyt, figyelmeztető személyek voltak kortársaik számára. Jónás azért, mert Isten igéjét hirdette az embereknek. Prófétai szavára az emberek bűnbánatot tartottak. Dél királynője pedig azért, mert az isteni bölcsességre vágyakozott és képes volt hosszú utat is megtenni, hogy hallgathassa a bölcs király szavait. Jézus személye még a két ószövetségi alaknál is nagyobb. Ő Isten küldötteként jött a világba, hogy az embereknek hirdesse a megtérést és az isteni bölcsességet. Lukács evangélista azért hangsúlyozza Jézus nagyságát, hogy a hallgatóságot arra késztesse, hogy nyitottak legyenek Jézus tanítása iránt és készséges szívvel fogadják azt. E szándék felém is irányul. Felismerem-e Jézusban a jelet? Bűnbánatra indít-e tanítása? Hallgatok-e szavára?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Teljes szívemből és szabad akaratomból felajánlom magam Neked! Kérlek, fogadj el és rendelkezz velem tetszésed szerint. Kérlek, Szentlélek, keresztelj meg a tüzeddel és ki nem alvó parázsként maradj a szívemben, hogy buzgón és bátran hirdessem Jézus üdvösségre hívó evangéliumát.

Spányi Antal megyés püspök bérmál.