Battaplébánia

Iskolai ünnepség.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa idén október 3. és 6. között tartotta plenáris ülését. Olyan remény a miénk, amelyre a világ vágyik ezzel a címmel adtak ki sajtóközleményt a közgyűlésen végzett munkáról.

Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Lk 1,26-28

Elmélkedés

Az angyali üdvözletkor, azaz Jézus születésének hírüladásakor Isten küldötte „kegyelemmel teljesnek” nevezi Máriát. Ez a cím azért illeti meg őt, mert tökéletesen együttműködött az isteni kegyelemmel, nem távolodott el Isten akaratától, hanem engedelmesnek bizonyult. Bűntelen élete elsősorban nem az ő érdeme, hanem Istené, aki elhalmozta őt kegyelmével. Ugyanakkor mégsem mondhatjuk azt, hogy passzív szereplőként eltűrte, hogy Isten azt tegyen vele, amit akar. Jézus édesanyja emberi akaratát átengedte Istennek, hogy ne a maga erejéből vagy képességeiből történjen vele bármi, hanem Isten kegyelméből.

Mária megérti és elfogadja kiválasztottságát, beleegyezik az isteni akaratba és az Úr alázatos és engedelmes szolgálója lesz. Ez a lelkület teszi őt naggyá. Alaptalan a félelem, hogy Jézus anyja iránti tiszteletünk elhomályosítja Krisztus dicsőségét, hiszen soha nem magára akarja irányítani figyelmünket, hanem Fiára és Fiának üdvözítő tetteire.

A mai napon Szűz Máriát, mint a Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük. Túlzás volna azt mondani, hogy mi, magyarok minden más nemzetnél jobban tiszteljük Szűz Máriát, hiszen más népek vallásos tiszteletében is különleges helyet foglal el a Jézus édesanyja iránti tisztelet. Azt viszont bátran kijelenthetjük, hogy a magyarok Mária-tisztelete egyidős kereszténységünkkel. A keresztény hit terjedésével együtt a Mária-tisztelet is mélyen gyökeret vert népünk lelkében. A Magyarok Nagyasszonya elnevezés azt sugallja, hogy földi hazánk vezetőjének, úrnőjének tartjuk Máriát. Legyen valóban lelkünk vezetője földi életünk során, aki utat mutat nekünk a mennyei haza felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Istenünk! Könyörögve kérünk, segítsd a fiatalokat, hogy hívó szavadat meghallva örömmel vállalják a papi és a szerzetesi hivatást. Legyenek kik sokat tesznek érted és készek feláldozni önmagukat a lelkekért! Urunk, Mária a papság királynője közbenjárására eszközölj ki nekünk szent papokat.

Legyen öröm az iskolakezdés!

A reménytelen helyzetek szentjeként ismert Casciai Szent Ritának állít emléket ez a megindító film.

Eddig több mint 150 ezer rászoruló gyermek kapott Erzsébet-utalványt az Alba Caritas szervezettől.

A reménytelen helyzetek szentjeként ismert Casciai Szent Ritának állít emléket ez a megindító film.

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37

Elmélkedés

Egy írástudó kérdésére válaszolva Jézus tanítást ad arról, hogy a törvények továbbra is érvényben vannak és azok megtartása szükséges az üdvösséghez. A legfőbb törvény az Isten és az embertársak iránti szeretet. A történet ugyanakkor választ ad arra is, hogy minden embert a felebarátunknak kell tekintenünk és szükség esetén a segítségére kell sietnünk. E két dolog találkozása – törvény megtartása és az irgalmasság gyakorlása – kelti az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd feszültségét. A pap és a levita szigorúan betartja ugyan a törvényt, amely szerint tisztátalanná válnának, ha érintkeznének a félholtra vert és halottnak látszó emberrel, de emiatt elmulasztják a segítségnyújtást. A szamaritánus viszont nem foglalkozik a törvényekkel, hanem irgalmasságot gyakorol, segít a bajba került emberen. A szeretet törvénye és annak gyakorlása tehát felette áll minden más törvénynek és ez biztosítja mindenki számára az üdvösségre jutást.

Jézus beszédeinek kedvelt témája az irgalmasság. Szent Lukács művében találjuk a legtöbb ehhez kapcsolódó beszédet, ezek közé tartozik az irgalmas szamaritánus példázata. A történettel Jézus azt akarja a szívünkbe vésni, hogy az Atya irgalmasságát utánozva mi is legyünk irgalmasok. A bűnös ember mindig Istenhez menekül, mert csak tőle várhat megbocsátást. A bajbajutott ember is mindig az irgalmassághoz menekül, rászorul az irgalmas ember segítségére. Az irgalmasság gyakorlásában megtalálhatjuk a boldogságot, mert Jézus ígérete szerint „boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Ismerjük fel a szenvedőkben és a bajbajutottakban Krisztus arcát, hogy neki jót téve elnyerhessük az üdvösséget!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mennynek és földnek Teremtője, Jézus Atyja és a mi Atyánk! Áldott légy Urunk, Atyánk, ki a mennyekben vagy, mert végtelen jóságodban lehajoltál emberi nyomorúságunkra és nekünk adtad Fiadat, Jézust, aki asszonytól született, aki üdvözítőnk és barátunk, testvérünk és megváltónk.

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37

Elmélkedés

Egy írástudó kérdésére válaszolva Jézus tanítást ad arról, hogy a törvények továbbra is érvényben vannak és azok megtartása szükséges az üdvösséghez. A legfőbb törvény az Isten és az embertársak iránti szeretet. A történet ugyanakkor választ ad arra is, hogy minden embert a felebarátunknak kell tekintenünk és szükség esetén a segítségére kell sietnünk. E két dolog találkozása – törvény megtartása és az irgalmasság gyakorlása – kelti az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd feszültségét. A pap és a levita szigorúan betartja ugyan a törvényt, amely szerint tisztátalanná válnának, ha érintkeznének a félholtra vert és halottnak látszó emberrel, de emiatt elmulasztják a segítségnyújtást. A szamaritánus viszont nem foglalkozik a törvényekkel, hanem irgalmasságot gyakorol, segít a bajba került emberen. A szeretet törvénye és annak gyakorlása tehát felette áll minden más törvénynek és ez biztosítja mindenki számára az üdvösségre jutást.

Jézus beszédeinek kedvelt témája az irgalmasság. Szent Lukács művében találjuk a legtöbb ehhez kapcsolódó beszédet, ezek közé tartozik az irgalmas szamaritánus példázata. A történettel Jézus azt akarja a szívünkbe vésni, hogy az Atya irgalmasságát utánozva mi is legyünk irgalmasok. A bűnös ember mindig Istenhez menekül, mert csak tőle várhat megbocsátást. A bajbajutott ember is mindig az irgalmassághoz menekül, rászorul az irgalmas ember segítségére. Az irgalmasság gyakorlásában megtalálhatjuk a boldogságot, mert Jézus ígérete szerint „boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Ismerjük fel a szenvedőkben és a bajbajutottakban Krisztus arcát, hogy neki jót téve elnyerhessük az üdvösséget!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, mennynek és földnek Teremtője, Jézus Atyja és a mi Atyánk! Áldott légy Urunk, Atyánk, ki a mennyekben vagy, mert végtelen jóságodban lehajoltál emberi nyomorúságunkra és nekünk adtad Fiadat, Jézust, aki asszonytól született, aki üdvözítőnk és barátunk, testvérünk és megváltónk.

Spányi Antal megyés püspök bérmál.