Egyéb

  • 2013. október 2. – Szerda (Lk 9,57-62)
    Posted in: Egyéb

    Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
    Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
    Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
    Lk 9,57-62

    Elmélkedés

    Jézus elindul Jeruzsálembe tanítványaival. Itt most már nem az évente szokásos zarándoklatról van szó. Úgy tűnik, egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Egyedül ő tudja, hová vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják be – róluk olvastunk tegnap. Nem feltétlenül az ő személyének szól a visszautasítás, hiszen a szamaritánusok rossz viszonyban voltak a zsidókkal és a Jeruzsálembe tartó zarándokokat emiatt nem látták vendégül.

    A mai evangéliumban olyan személyekről olvasunk, akik szívesen csatlakoznának Jézushoz. Aligha tudják hová indul, és aligha lehetnek tisztában azzal, hogy mit jelent majd számukra a követés, amire most oly lelkesen vállalkoznának. Mindhárom jelölt buzgósága dicséretes. Az első mégis megtorpan, amikor Jézus szavaiból megérti, hogy nem kényelmes élet vár rá. A második szívesebben teljesítené evilági kötelességeit. A harmadik számára a családjától való elszakadás jelent nehézséget. Az evangélista nem írja le döntésüket, de úgy sejtjük, hogy ők megállnak az úton, miközben Jézus tovább megy. Vajon én meddig megyek vele? Felérek-e a Golgotára, ahol meghalt értem és minden ember üdvösségéért a kereszten? S ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek? Jézus útja az én utam, akkor is, ha most még nem látom a végét.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk Istenünk! Őrizd meg papjainkat, szerzeteseinket szent szíved oltalmában. Add, hogy minél több híved segítse őket nehéz munkájuk végzésében a Te nagyobb dicsőségedre. Add, hogy növekedjék Hozzád való hűségük és szeretetük. Áldd meg gazdag terméssel munkájukat, hogy minden teremtett lélek megismerje az erkölcsös élet útját és kövesse tanításaidat.

  • 2013. október 1. – Kedd (Lk 9,51-56)
    Posted in: Egyéb

    Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
    Lk 9,51-56

    Elmélkedés

    Kis mosollyal az arcunkon olvassuk a mai evangéliumban Jakab és János esetét, akik az égi villámok pusztító erejét akarják lehívni a szamaritánusokra, mivel nem fogadták be útja során Jézust és tanítványait. Vajon komolyan gondolták, hogy szavukra villám jön az égből és elpusztítja a városlakókat? Vagy talán Jézus segítségére számítottak a rettenetes büntetés végrehajtásában? Vajon felfogták, hogy mit akarnak cselekedni és milyen lelkület van bennük?

    Az apostolok gondolkodása annak ellenére, hogy már csaknem három esztendeje Jézussal tartanak, egészen más, mint Mesterüké. Talán védhetnénk őket azzal, hogy hirtelen felindulásból akarják a szamaritánusok pusztulását, de ez sem mentség a két apostol számára, akik méltó büntetésnek tartják az általuk kigondoltakat. Jézus figyelmezteti is őket arra, hogy szavaik, kérésük mögött rossz szándék húzódik meg, amely méltatlan az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű apostolok, most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük azonnal teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu lakosságát. Korábban Jézus számos alkalommal a lelkükre kötötte, hogy a rosszat soha ne viszonozzák rosszal. Ilyen esetekben nem szabad a végsőkig hivatkozni az igazságosságra, hanem a bosszú és megtorlás helyett a megbocsátást és a szeretetet kell gyakorolni. Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Istenünk, ismered szükségeinket, tudod bajainkat, látod erőtlenségeinket. Istenünk: legyen szent a Te neved az egész világon. Jöjjön el közénk a Te országod. Ne szűkölködjünk soha testi táplálékban, és legyen meg lelkünk éltető eledele is. Jézus Krisztusban békességet szereztél az egész világnak: add, hogy ez a béke a mi megbocsátásunk által is érezhető legyen az emberek között. Biztatsz minket: zörgessünk, és megnyílik az ajtó. Add, hogy azt kérjük mindig, amivel teljesíthetjük a Te akaratodat.

  • Isten és az állam – a CCEE októberi plenáris gyűlése
    Posted in: Egyéb

    Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának éves plenáris összejövetelét idén Pozsonyban rendezik, október 3. és 6. között, abból az alkalomból, hogy Szent Cirill és Metód 1150 évvel ezelőtt érkezett a mai Szlovákia területére.

  • 2013. szeptember 30. – Hétfő (Lk 9,46-50)
    Posted in: Egyéb

    Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
    Lk 9,46-50

    Elmélkedés

    Lukács evangélista megrázóan mutatja be, hogy a tanítványok mennyire félreértik Jézus küldetését, illetve azt is, hogy mit jelent az ő részükről a követés. Miután szenvedéséről és haláláról beszél Jézus, amely küldetésének lesz a beteljesedése, a tanítványok egyéni hatalomvágyukkal vannak elfoglalva. Csak sokkal később fogják megérteni, hogy az ő útjuk is ugyanaz lesz, mint Jézusé.

    Ekkor a gyerekesen vitatkozó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít példaként. Természetesen nem azért, hogy tovább folytassák gyerekes magatartásukat, hanem azért, hogy ne a nagyságra törekedjenek. Isten országában ugyanis nem azok a szempontok érvényesülnek, amelyek meghatározzák ennek a világnak a rendjét. A világban sokan a hatalomra, az uralkodásra, a tekintélyre vagy a másokkal szembeni nagyságra törekszenek. Isten országában viszont az számít nagynak, aki tud alázatos lenni, képes mások szolgálatára, és aki megőrzi magában a gyermeki lelkületet. Miként a gyermeknek nincs hatalma, védtelen és mások gondoskodó szeretetére szorul, ugyanúgy mindannyian Istenre bízzuk életünket. A Krisztus-követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel fogadja Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá.

    Keresztényként Jézustól, az emberré lett Istentől tanuljuk meg, hogyan kell emberként élnünk. Ő mutatja meg nekünk az emberi élet értelmét és célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa számunkra az Atyához vezető utat.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.