Battaplébánia

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
Mt 5,20-26

Elmélkedés

Mintha az ószövetségi törvény ott lüktetne még az ereinkben, s ha valaki megbánt minket, azonnal visszavágunk. Jól megjegyeztük a „szemet szemért, fogat fogért” elvet, s ha kell, alkalmazzuk is. Hányszor halljuk másoktól vagy talán magunk is mondjuk: a sértés ne maradjon viszonzatlan. Ha valaki haragszik ránk, jogosnak érezzük, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván válaszolunk neki. Hová vezet ez a lelkület?

Amikor Jézus isteni tekintélyével törvényeket ad, akkor nem a régi törvények helyett ad újakat, hanem egy új szintre emeli a korábbi előírásokat. Az emberi ésszerűség határait túlszárnyalják azon kérései, amelyekről a mai evangéliumban olvasunk. E tanácsok azt a célt szolgálják, hogy igyekezzünk mindenáron megőrizni a békességet embertestvéreinkkel, mert enélkül nem állhatunk Isten elé. Hamis vallásosság volna ugyanis úgy állni Isten elé, hogy közben haragot táplálunk szívünkben felebarátaink, embertársaink iránt. Ha készek vagyunk megbocsátani és kibékülni, mi is számíthatunk az isteni megbocsátásra. A békülékeny lelkület, a békesség szeretete nem a gyengeség jele, hanem a Jézus által ajándékozott boldogság útja. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, Uram, Teremtőm és Megváltóm, újítsd meg ma bensőmben Szentlelkedet, végy be fogadott gyermekeid sorába mint újszülöttet, hogy örvendve hirdessem az ígéret fiaival: elnyertem kegyelmed árán, amit a természet nem adott meg.

Ezt a tudósítást a német televízió adta le, melyben bemutatják a Szent Péter-székesegyház (Osnabrück, Németország) meggyalázását 2013. április 30-án. A Corpo d’Anima (A lélke teste) című színházi előadást a szentélyben mutatták be profi táncosok, akik szinte teljesen mezítelenül táncoltak. A művészeket az egyházmegye püspöke (!), Franz-Josef Hermann Bode hívta meg az előadásra.

Forrás

Sokszor hallani szülők, nevelők szájából mintegy önigazolásképpen, hogy ők mindent megtettek azért a gyermekért, s lám, mégis mi lett belőle… De vajon valóban mindent megtettek? Azzal, hogy anyagi jólétet teremtettek számukra, hogy megtanították őket bizonyos ismeretekre – akár teológiaiakra is –, és ellátták őket jó tanácsokkal, hogy boldogulni tudjanak az életben, vajon teljesítették a rájuk bízott feladatot, s elmondhatják Szent Pállal: „Nem szárad rajtam senkinek a vére sem”?

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! Mi örülünk minden Isten felé fordult embernek, sőt, még hozzátesszük: Bárcsak mindenki egy Isten felé fordult életet élne! Ahogy Urunk apostolainak és tanítványainak is éppen ezért tudunk örülni, mert ők eljutottak egy Isten felé beirányzott élet-szemlélethez az Úr Jézussal eltöltött 3 év során.

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.”
Mt 10,7-13

Elmélkedés

A ma ünnepelt Szent Barnabás nem a Jézus által kiválasztott tizenkét apostol testületéhez tartozott. Azért nevezzük mégis apostolnak, mert a kezdeti időkben Szent Pál társaként vállalta az apostoli munkát, az evangélium hirdetését. Eredeti neve József volt és Ciprus szigetéről származott. Az Apostolok Cselekedetei beszámolója szerint földjét eladta, hogy árát a szegényeknek adományozhassa (vö. ApCsel 4,37). Már ez a tény mutatja elszántságát és lelkesedését, amely később, a pogányok körében folytatott buzgó evangelizálás során még inkább megmutatkozott. Rendkívüli bátorság kellett hozzá, hogy Pállal együtt elinduljon olyan emberek közé, akik még nem hallottak semmit Jézusról és tanításáról, hogy az ő körükben tegyenek tanúságot. Természetesen nem csupán emberi lelkesedése hozta meg a várt eredményt, hanem a Szentlélek segítsége is kellett ehhez. Barnabás példája azt mutatja, hogy Isten néha ismeretlen utakra hív minket, de érdemes elindulnunk ezen az úton.

Az ünnep evangéliuma a missziós küldetésről szól. Jézus ezt mondja: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa!” (Mt 10,7). E feladatra vállalkozott Barnabás. Nagylelkűsége tehát arra indította, hogy ne csak vagyonát adja oda, hanem egész életét az evangélium szolgálatára szentelje. A szegények támogatása és az evangélium buzgó továbbadása vallásosságomról, hitemről tanúskodik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Te egyetlen Fiaddal és a Szentlélekkel a béke, az irgalom, a szeretet, a megbocsátás és a jóság Istene vagy. A te békéd, a te nyugalmad, a te szereteted és kegyelmed, istenséged irgalma legyen velünk és közöttünk életünk minden napján!

Június 10-11-én tartja az MKPK nyári rendes ülését.

Szentmise hálából a Magyar Katolikus Rádió 10 éves működéséért.

A kísértésekben az erős lelkekkel együtt légy erős, és harcolj a legfőbb vezető oldalán. Lélekben és testben ne add meg magad! Ha elbuksz, hajolj meg, de ne veszítsd el méltóságodat! Tökéletlenségeidet és visszaeséseidet mosd tisztára a bánat őszinte könnyeivel!

Bízz az isteni jóságban, amely mindig felülmúlja hálátlanságodat, Fogadd meg, hogy megjavulsz, de ne bízd el magad, erődet csak Istenbe helyezd! Végül őszintén valld meg, hogy Isten védőpajzsa nélkül mindenféle bűnnek martaléka lennél.

Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat

„Aki beszél, Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pét 4,11)

Az óvoda ebédlőjében szorongtam az apróságok között, mikor hatéves nagyfiam, Josh, olyat mondott, hogy szinte hangosan felnevettem. Gyorsan egy zsebkendő mögé rejtettem a vigyorgásomat, de az is eszembe jutott, hogy nem is olyan régen még egészen más érzéseket váltott volna ki belőlem egy ilyen ártatlan megjegyzés.

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

A nyolc boldogságról szóló beszéd tegnap azzal fejeződött be, hogy boldogok, akik a világban üldözést szenvednek Jézus miatt. A mai evangéliumban a sóról és a világosságról van szó. Mindkét hasonlat azt fejezi ki, hogy bár a világ üldözni fogja Krisztus tanítványait, küldetésük mégis éppen ehhez a világhoz szól. Az a hivatásuk, hogy miként a só ízesít és tartósít, a keresztények tanítóként és tanúságtevőként „jó ízt adjanak” a világnak a krisztusi tanítás hirdetésével. Értelemszerűen ez csak akkor lehetséges, ha megőrizzük, azaz „tartósítjuk” magunkban az igazság tanítását.

A világosság hasonlata a hiteles keresztény életpélda felmutatását jelenti. Nem öntelt gőg, hivalkodás vagy magamutogatás ez, hanem Krisztus szerény és szelíd képviselete a világban. Olyan tanúságtétel, amelynek eredménye nem az, hogy az érintett személy elismerést kap a világtól, hanem az, hogy az általa tett jótetteket látva Istent fogják magasztalni az emberek.

A két példázat lezárásaként Jézus azt kéri az őt követőktől, hogy jócselekedeteikkel szerezzenek dicsőséget az Atyának, folytatva az ő művét, tanúságtételét. Isten minket is úgy szeret, ahogy Fiát, Jézust. Mi is ugyanúgy Atyánknak szólíthatjuk Istent, miként Jézus tette. S Isten tőlünk is ugyanazt várja, mint Fiától: szerezzünk dicsőséget neki jócselekedeteinkkel. Ez a küldetésem, így válok sóvá és világossággá.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.