Battaplébánia

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!
Mt 5,38-48

Elmélkedés

Új parancs

Az elmúlt vasárnapi elmélkedésben már utaltunk arra, hogy a szeretet Jézus által hozott új törvénye felülmúlja az ószövetségi törvényt, és visszavezet minket a törvények eredeti szándékához, tehát ahhoz, amiért Isten megteremtette a világot és az embert. A mai evangélium ezt a gondolatot viszi tovább. Jézus minden emberre, még az ellenségre is kiterjeszti a szeretet törvényét. Az ószövetségi törvény az egyenlőség és az arányosság elvét tiszteletben tartva megengedte az ellenség bántalmazását. A jót jóval, a rosszat rosszal lehetett viszonozni. Ezt fejezte ki a „szemet szemért, fogat fogért” elv, amelyet Jézus említ. A gyakorlatban ez az jelentette, hogy aki barátságosan közeledik, ahhoz szeretettel közeledünk, aki viszont rosszat tesz nekünk, azzal nem szükséges jót tennünk. Ezt a régi szemléletmódot és gyakorlatot írja felül a szeretet mindenkire kiterjedő törvénye. Jézus így fogalmaz: „Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat” (Mt 5,39). Majd így folytatja: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket” (Mt 5,43-44). E szavaihoz kapcsolódik még, amit az Úr az utolsó vacsorán mondott: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Ez utóbbi kijelentés fényében értjük meg igazán, hogy Jézus nem csupán beszélt a tökéletes szeretetről, arról, hogy ne viszonozzuk a minket bántalmazók erőszakát, hiszen ő éppen ezt a tökéletes szeretetet valósította meg, amikor vállalta a szenvedést és a kereszthalált.

A bántalmazások esetén – legyenek azok csupán szóbeliek vagy súlyosabb esetben tettlegesek – sok emberből azonnal feltör az indulat. Nem csupán ösztönösen védekezünk, és ehhez természetesen jogunk is van, hanem mindjárt felébred bennünk a vágy, hogy viszonozzuk a támadást, szembeszálljunk azzal, aki bánt minket. Komoly próbatétel, kihívás számunkra, hogy ezt az ösztönös viselkedést legyőzzük magunkban, és a későbbiekben se kezdjük el azon törni a fejünket, hogy majd alkalomadtán miként tudunk bosszút állni. Így érthetjük meg, hogy az ellenségszeretet alapja a megbocsátás, mégpedig a tökéletes megbocsátás. Elfelejtem a sérelmeket, kitörlöm emlékezetemből a bántásokat, nem gondolok arra többé, hogy milyen rosszindulatból fakadó cselekedetet kellett elszenvednem. A tökéletes megbocsátás a kiindulópontja annak, hogy ne viszonozzam a rosszat, hanem jót tegyek azzal is, aki ellenségének tekint engem. Sokan arra hivatkoznak, hogy ez nehéz, sőt lehetetlen. Igen, lehetetlen annak, aki nem tud megbocsátani. De lehetséges annak, aki valóban megbocsát.

Érdemes elgondolkoznunk azon, mennyiféle okot szoktunk felsorolni arra, hogy miért nem viselkedtünk valaki iránt szeretettel. Kitalálunk mindenfélét, felhozunk vélt és valós sérelmeket egyaránt. Százféle, ezernyi magyarázatot kitalálunk, hogy igazoljuk magunkat, miért viselkedtünk közömbösen vagy bántóan. A végtelenségig tudjuk sorolni, hogy miért nem tartunk valakit méltónak a szeretetünkre. Felejtsük el mindezt! Hiszen a mérleg serpenyőjébe ugyanannyi okot tudnánk elhelyezni, hogy miért kötelességünk a szeretet gyakorlása. De mégse soroljuk ezeket, hanem csak egyet tegyünk oda: Jézus úgy szeretett minket, hogy meghalt értünk. Mi okunk lehet ezek után arra, hogy bárkitől is megtagadjuk a szeretetet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te a tökéletes szeretetre adtál példát, amikor nem ütöttél vissza annak, aki megütött téged, nem köpted le azokat, akik leköpdöstek. Még szavakkal sem viszonoztad a téged gúnyolók rosszindulatát. Nem bántottad azokat, akik megostoroztak, fejedre töviskoszorút nyomtak, a kereszt hordozására kényszerítettek és a keresztre szegeztek. Az Atyához imádkoztál értük és szívből megbocsátottál nekik. Taníts minket, Urunk a tökéletes szeretetre és a megbocsátásra! Életed és halálod adjon erőt, hogy senkit ne tekintsünk ellenségnek és a szeretetet mindenkivel szemben gyakoroljuk.

Szombaton Budapesten a Szent Imre plébániatemplomban adják át a Parma Fidei – a Hit pajzsa díjat.

A hit Isten ajándéka a hívő ember számára –
Czike Imre János ciszterci szerzetes, áldozópap kapta idén a Hit pajzsa díjat.

A résztvevők neves és hiteles szakemberekből álló zsűri előtt mutathatják meg tehetségüket.

Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Jézus bennünk való „lakása” az átélt hitben válik belső megtapasztalássá. A hit tudatállapota szüntelenül ezt suttogja bennem: Ő az enyém, én az Övé; Ő bennem, én Őbenne. Ez a tudat- ill. lelkiállapot sarkall szüntelenül arra, hogy Rá figyeljek, s Neki megfelelően gondolkodjam, érezzek, beszéljek, cselekedjek, éljek.

Elmúlt egy év, mióta XVI. Benedek bejelentette távozását. A számomra ez az a pillanat, amikor vissza kell tekinteni: mit vesztettünk.

Az elmúlt év a világi sajtóban valóban a Katolikus Egyház éve volt, mivel a legkülönbözőbb csoportok szeretnék mindenképpen a forradalmi változást látni Ferenc pápában.

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mk 16,13-19

Elmélkedés

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy megőrizzék Isten népének egységét.

A történelem folyamán az Egyház számára minden bizonnyal a szakadások, az egység sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. Ebből következik, hogy talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus éltet. Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek egyaránt feladata.

Az evangéliumban Jézus először arról kérdezi tanítványait, hogy mit gondolnak róla az emberek, akik hallgatják tanítását és látják csodáit, majd ugyanazt a kérdést a tanítványokhoz intézi, akik állandóan vele járnak. Ez a kérdés ma a mi szívünket érinti meg, bennünket is arra ösztönöz, hogy válaszoljunk rá. Kinek tartom én Jézust?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik, Uram, s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával.

Székesfehérvár idén első alkalommal kapcsolódott be a 24 órás Wass Albert felolvasómaratonba.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöksége az utóbbi napok ukrajnai eseményeire reagálva a következő nyilatkozatot tette.

„Ha kipusztulnak a méhek, négy évre rá az emberek is követik majd őket.” (Albert Einstein)
Az elmúlt öt év során méhek milliói tűntek el a Föld színéről, látszólag megmagyarázhatatlan okokból. Ha a kis állatok radikális fogyása tovább folytatódik, az a bolygó egész élővilágára, így az emberiségére is hatással lesz: az általunk elfogyasztott élelmiszerek több mint harmada a méhek beporzásától függ.