Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! – írta Babits Mihály Ősz és tavasz között című versének refrénjében. Igen, valóban ez a sors vár mindannyiunkra, a sirám jogos, ám szerencsés esetben vannak leszármazottak, akik emlékeznek, és továbbörökítik a rájuk hagyott tárgyakat, szellemi értékeket.