„Az Evangéliumban hallgatok, / S hallgat rólam az Evangélium” – így zárul Reményik Sándor, a huszadik század első felében alkotó kolozsvári költő József, az ács, az Istennel beszél című verse. A Szentírás egyik legtalányosabb, központi, mégis hang nélküli alakja számos kérdést vethet fel, s egyben kellő szabadságot ad a művészi interpretációkhoz.