Lieb József (1943) a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye nyugalmazott papja, egy szociális otthon lakója. Kötetében betegségről, halálról, szenvedésről elmélkedik, a Szentírás és keresztény szerzők – egyháziak és világiak – gondolatai, valamint saját gyötrelmeinek tapasztalatai alapján.