1957-ben, látva a Dunamenti Hőerőmű létesítési terveit, ft. Perjés Béla, a százhalombattai Római Katolikus Egyházközség akkori plébánosa arra a döntésre jutott, hogy telket kell vásárolnia misézőhely létesítésére. Ehhez 1957. július 23-án püspöki engedélyt és anyagi támogatást kért annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy templomépítésre nem fog engedélyt kapni.

Az egyházmegye támogatásával 1963-ban megtörtént a telekvásárlás. A tulajdonos ft. Perjés Béla, aki aznap végrendelettel az ingatlant az Egyházközségre hagyta. Építkezésről azonban akkor még szó sem lehetett.

1970 márciusára ft. Tóth Andor plébános úr terveket készíttetett, melyet a püspök úrnak is megmutatott. A megvalósítás ekkor szinte lehetetlennek tűnt.

1970 április 1-én Százhalombatta városi címet kapott. Ez után az Állami Egyházügyi Hivatalból megbízottak érkeztek, hogy tájékozódjanak arról, indokolt-e a Franciska pusztai kápolna alkalmatlansága miatt templomépítés gondolatával foglalkozni. Véleményük szerint a meglévő kápolna miséző helynek megfelel. A templomépítés tervét elhalasztották.

1983 február 6-tól a Franciska pusztai kápolnában megszűnt a misézés lehetősége, mivel többször betörtek oda, és kezdték széthordani az épület köveit. A jogfolytonosságra hivatkozva kért ft. Tóth Andor atya az újtelepi telekre misézőhely céljára építési engedélyt. Háromévi keserves huzavona után „Családi és lakóház egyházközségi célra” címen kapta meg azt. A terveket Buzay József építészmérnök készítette.

Az alapkőletétel egyedülállónak mondható. Székesfehérvárról a Szent István által épített Nagyboldogasszony templom 2 tenyérnyi nagyságú kövét helyezték el a szentély alatt a pincehelyiségben. A Kápolnát 1987. október 24-én ft. Szakos Gyula püspök úr szentelte fel Nagyboldogasszony tiszteletére.

A Kápolnában látható két domborművet Domonkos Béla érdi szobrászművész készítette. Az egyik a Boldogságos Szűz Máriát, a másik a koronát felajánló Szent István királyt ábrázolja.


Nagyobb térképre váltás