Battaplébánia

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Amikor már sokan gyűltek köréje, ezt mondta: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. Mert aki minden áron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki pedig elveszíti életét érettem, megmenti azt.”
Lk 9,18-24

Elmélkedés

Hordozd kereszted!

A mai vasárnap evangéliumában Jézus azt a kérdést teszi fel tanítványainak, hogy mit gondolnak róla az emberek, illetve mit hisznek róla maguk a tanítványok. Ez utóbbi kérdésre válaszolja Péter apostol a saját és a többiek nevében azt, hogy Jézus az Isten Fölkentje, azaz ő az Isten által fölkent Messiás. Érdemes észrevennünk, hogy mielőtt feltenné kérdéseit, meghallgatná Péter hitvallását és tanítaná őket messiási küldetéséről, Jézus imádkozik. Az evangéliumokban többször találkozunk azzal, hogy Jézus imádkozik a mennyei Atyához, s ezt mindig életének valamely döntő pillanatában teszi, például az apostolok kiválasztása vagy a szenvedés vállalása előtt. Az imádkozás során, a mennyei Atyával való beszélgetés közben ismeri meg az Atya akaratát, mindazt, ami az ő küldetése. Most talán éppen azt érti meg imájában, hogy messiási küldetése a szenvedés és a halál vállalását jelenti, illetve azt beszéli meg az Atyával, hogy ezt a titkot elmondhatja-e, feltárhatja-e apostolainak. Ha Jézus számára ennyire fontos az imádkozás, akkor bizonyára nekünk is érdemes a mennyei Atya útmutatását megkérdeznünk.

Az evangéliumi részlet másik fontos eleme az, hogy Jézus a Jeruzsálemben rá váró szenvedésről és halálról beszél tanítványainak. Lukács evangéliumában ez az első alkalom, hogy erről jövendöl nekik, amelyet két hasonló követ. Látjuk, hogy tanítványai csak lassan értik meg, hogy mit jelentenek szavai. A szenvedés megjövendölésének leírásából kiolvassuk, hogy az evangélista akkor jegyzi le mindezt, amikor már beteljesedtek ezek a kijelentések. Ezt egyértelműen jelzi a harmadnap történő feltámadásra való utalás. Miért beszél Jézus több alkalommal tanítványainak szenvedéséről és haláláról? Egyrészt apostolai és tanítványai nem értik, hogy miért kell Mesterüknek szenvednie, és nem értik azt sem, hogyan valósulhat meg Isten országa, Jézus messiási uralma akkor, ha meghal. Az apostolok értetlenségének és érzéketlenségének jele, hogy ők evilági uralomról álmodnak és evilági hatalmat akarnak maguknak, Mesterük viszont a szenvedés és halál vállalásában szeretné megmutatni isteni hatalmát. Egy másik szempontból is jelentős a szenvedés háromszori megjövendölése. Ebből látható, hogy Jézus tudatosan készül arra, ami rá vár, nem menekül el az emberi gyilkos szándék elől. Elfogadja a szenvedést, elfogadja a halált, de nem csupán mint a felé megmutatkozó emberi rosszindulat és elutasítás jelét, hanem mint Isten akaratát. A mennyei Atya azt akarja, hogy a Fiú szenvedéssel és halállal váltsa meg a világot.

A Jézusról szóló hitvallás és a szenvedés megjövendölése után az Úr kijelöli tanítványai útját: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen.” A tanítványi élet velejárója a kereszthordozás, enélkül, senki sem mondhatja magát Krisztus követőjének. Mindennapjaink során sokszor érezzük, hogy nem tudjuk utolérni magunkat. Teendőink egyre csak szaporodnak, újabb és újabb feladatok tornyosulnak előttünk, s azt érezzük, hogy ennek sosem lesz vége. Máskor eltölt minket a félelem, hogy jelentéktelen dolgokra pazaroljuk időnket és energiánkat, de semmi fontosat nem tudunk magunk után hagyni, ha távoznunk kell az életből. Rendezetlen életünkben akkor tudunk végre rendet tenni, ha helyes irányba állítjuk azt és a végső célra tekintünk. Ez nem más, mint az üdvösség elnyerése, amely csak úgy lehetséges, ha hordozzuk életünk keresztjét. Ha nehéznek tűnik, emeld fel fejed, hogy újra meglásd a végső célt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te tudatosan vállaltad a kereszthordozást a mi megváltásunkért és üdvösségünkért. Engedelmes voltál az Atyának, aki ezt az áldozatot kérte tőled. Taníts minket is engedelmességre és kereszthordozásra! Légy velünk, példád segítsen, erősítsen és bátorítson! Segíts minket, hogy sikerrel fáradozzunk a magunk és mások üdvösségén! A legnagyobb boldogság az számunkra, hogy elnyerjük az örök életet.

A Pécsi Egyházmegye valamennyi iskolájából érkeztek diákok Máriagyűdre június 15-én, hogy együtt ünnepeljék a tanév végét egy játékos kegyhelytörténeti vetélkedővel és egy közös szentmisével. A Te Deumot, azaz a tanév végi szentmisét Udvardy György megyéspüspök celebrálta a máriagyűdi bazilikában.

Véget ért a Katolikus Karitász egy éven át tartó, 85 millió forintos segélyprogramja Kárpátalján, melynek során havonta 116 településen 500 család részesült támogatásban.

Az irgalmasság jubileumi évének alkalmából Ferenc pápa június 18-án, szombat délelőtt is tartott általános kihallgatást a Rómába érkező zarándokoknak. Beszédében a megtérésről mint az Úr irgalmasságának jeléről elmélkedett. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Nem csupán a legendás brazil válogatott, Kaká vállalja büszkén kereszténységét, az egy hete megkezdődött Európa-bajnokságon is többen fociznak, akik nem titkolják, hogy Istenhez tartoznak. Kóczián Mária összeállítását olvashatják, amely a Párbeszéd Háza honlapján jelent meg.

A Szentatya az alábbi bejegyzést tette közzé Twitter-oldalán.

A Szentatya az alábbi bejegyzést tette közzé Twitter-oldalán.

Évközi 12. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 9,18–24)