Battaplébánia

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
Jn 6,44-51

Elmélkedés

Beszédének végéhez közeledvén Jézus kimondja a lényeget, az igazi újdonságot: „A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” Ezzel kifejezetten az Oltáriszentségre utal. Jézus az utolsó vacsorán a kenyeret saját testeként adta apostolainak, s ez az esemény ismétlődik meg a szentmisében, újra és újra nekünk adja önmagát az átváltoztatott kenyérben. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy az egykori hallgatóság nem érti, mit akar mondani azzal, hogy a kenyérben saját testét adja eledelül, mert az emberi értelem nem látja át az Oltáriszentség titkát. Ami ugyanis az utolsó vacsorán történt, s ami minden szentmisében történik, az Isten világából és a feltámadás világából való, mi viszont földi életünkben még a feltámadásnak ezen az oldalán élünk.

Ha Jézus földi, emberi teste halála után elporladt, teljesen megsemmisült volna, akkor hogyan lehetne jelen a kenyérben? Ha Jézus nem kapott volna a feltámadásban új testet, akkor milyen test lehetne jelen a kenyérben? A feltámadásban Jézus olyan új, megdicsőült testet kapott az Atyától, amelynek nincsenek határai, képes megjelenni egy kicsiny kenyérben és képes önmagát szétosztani az embereknek. Jézus feltámadása nélkül nem létezhetne az Oltáriszentség. Az Oltáriszentség vétele nélkül pedig számunkra nem volna örök élet a feltámadás után.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon.

Vianney Szent János

II. Abdullah jordán király április 10-én ismét egy fontos gesztussal erősítette meg a jordán királyi ház keresztényekhez fűződő barátságát. A szentföldi keresztény felekezetek örömmel fogadták a felajánlást.

Az „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítás megjelenése felülírta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottsága szervezte hagyományos tavaszi családpasztorációs papi találkozó témáját. Április 13-án az MKPK irodaházában a résztvevők a paradigmaváltás lehetőségét vizsgálták.

Pápai Lajos győri megyéspüspök április 3-án, az isteni irgalmasság vasárnapján ünnepi szentmise keretében áldotta meg az új szőgyei templomot. A Szent II. János Pál pápa tiszteletére szentelt templom a Győri Egyházmegye támogatásával, a hívek adományaiból épült fel.

Április 8. és 10. között megnyitotta kapuit a Piarista Rend Magyar Tartományának növendékháza, a Kalazantinum. A nyílt napokra elsősorban hivatásukat kereső 11–12. osztályos tanulókat és már érettségizett diákokat vártak a szervezők.

A Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteménye által szervezett „Az egyházi textilek típusai és használatuk” előadás-sorozat keretében Szabó Ágnes az „Egyházi ünnepek paramentumai az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban” címmel tartott előadást április 12-én.

Szombathelyről Csíkszentmártonba „zarándokolt” a Pannonia provinciában született szent püspök ereklyéje április 10-én.

A Budapesti Máltai Fiatalok által szervezett rendezvényen április 12-én, a budapesti Nem Adom Fel Caféban a fogyatékkal élő emberekről, tényekről és tévhitekről, az emberek viszonyulásairól és érzéseiről beszélgettek segítő szervezetek tagjai, önkéntesei, köztük fogyatékkal élő emberek.