Home

  • 2016. március 18. – Péntek (Jn 10,31-42)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
    Jn 10,31-42

    Elmélkedés

    A mai evangélium nem közvetlenül követi az előző napi részeket, de témájában kapcsolódik azokhoz. Jézus tanításának és a vallási vezetőkkel folytatott vitáinak helyszíne a jeruzsálemi templom, de most nem a Sátoros-ünnep, hanem a templomszentelés ünnepekor zajlanak az események. A zsidó vallási vezetők problémája az, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát. Ezt ők még cselekedetei alapján sem hajlandóak elhinni. Jézus viszont éppen a rendkívüli cselekedeteire hivatkozik, amelyeket az Atya nevében, az Atya segítségével és erejével képes megtenni. Ezen állításai csak erősítik az ellenfelekben a hitetlenséget. Jézusban továbbra is csak egy embert látnak és nem képesek ezen túllépni. Ők is látják a csodákat, amelyek alapján oly sokan hisznek, de inkább nevezik azokat megmagyarázhatatlan cselekedeteknek, mintsem hinnének.

    E hitetlen megnyilvánulások ellenére János evangélista azzal zárja le a jelenetet, hogy sokan hittek Jézusban. Tanítása és csodái ugyanis a mennyei Atya irgalmáról és szeretetéről tanúskodó jelek voltak. Az Atya azzal igazolja a Fiú hitelességét, hogy általa csodákat visz végbe. A hit kettős irányba mutat: egyrészt jelenti a Jézusban való hitet, azaz elfogadni azt, hogy ő az Isten küldötte, másrészt elhinni mindazt, amit Jézus önmagáról állít, hogy tudniillik ő az Isten Fia.

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra, mint amennyit elbírsz? Aztán megáldotta, szent kegyelmével, irgalmával megillatosította, reád és bátorságodra tekintett és így érkezik a mennyből a kereszt, mint Isten köszöntése, mint a te Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

    Szalézi Szent Ferenc

  • Változásra hivatva
    Posted in: Elgondolkodtató

    alt

    Tanítvánnyá csak az tehet másokat, aki maga is tanítvány – vallja Varga László, akivel a papi lelki napok kapcsán beszélgettünk az egyház új útjairól, a sérültekkel való foglalkozásról és persze a közösségteremtésről.

    Varga László a Kaposvári Egyházmegye általános helynöke, püspökségi irodaigazgatója, számos lelki könyv szerzője, a Szent Imre egyházközség plébánosa tartott lelki napokat a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye papjainak március 7. és 9-e között. Ennek kapcsán beszélgettünk a meghívásról, a missziós tevékenységről, a tanítvánnyá válás folyamatáról és nem utolsó sorban a közösségszervezésről.

    Bővebben …