A Szentatya február 21-én délben mexikói útjáért és a Kirill pátriárkával való találkozásért adott hálát, az úrangyala elimádkozása után pedig a halálbüntetés eltörlése érdekében nemzetközi összefogásra buzdított. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Az Élet Kenyere Közösség nővérei közel harminc éve vannak jelen a perui őslakosok életében. Kétkezi munkával és sosem lankadó imádsággal az ajkukon igyekeznek eljuttatni az evangélium szavát és szellemiségét az esőerdő olyan mélységeibe, ahová másként nem juthatna el.
A Marcello Stanzione szalézi szerzetes pap által összeállított kötet Kalkuttai Boldog Teréz anya gondolatait és imádságait tartalmazza, melyek lelki útmutatóul szolgálhatnak számunkra az év minden napján.
A Mária Misszionáriusainak közössége szeretné lehetővé tenni néhány Fülöp-szigeteki fiatalnak, akik az ACAY Manilai Misszióhoz tartoznak, hogy részt vehessenek a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón. A Montázs Magazin Fábián Edith Mirjam nővérrel, az utazás szervezőjével beszélgetett.
Klimo György a 18. századi Pécs kultúrapártoló püspöke: nemcsak könyvtárat hozott létre, de éremgyűjteménye is híres volt. A cikksorozat első része az érmek vizsgálatával foglalkozó tudományt, vagyis a numizmatikát mutatta be; most rátérünk Klimo György gyűjteményére.
Miközben február 17-én este Ferenc pápa mexikói útja befejeztével Rómába repült, a fedélzeten sajtótájékoztató keretében a média hetvenhat munkatársával találkozott. Az őszinte, nyílt hangvételű beszélgetést két részletben közöljük.
Bizonyítás nélkül el lehet fogadni, hogy a keresztény hívek nagy része, de főleg a fiatalok, unalmasnak tartják a vasárnapi templomba menetelt. Ezért is tüntetnek oly sokan távollétükkel. A statisztikák azt mutatják, hogy a hatvanas és hetvenes évek fordulóján világszerte, és nemcsak a kommunista államokban 50 – 60 százalékról tízre csökkent a vasárnapi szentmisére rendszeresen járó katolikusok száma.
Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!
Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.
Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36
Elmélkedés
Megmutatta dicsőségét
Jézus színeváltozásának eseményét Máté, Márk és Lukács evangélista egyaránt lejegyzi, az utóbbiét olvassuk az idei évben. A három leírás nagyon hasonlít egymáshoz, de egyedül Lukács említi meg, hogy Jézus azért megy fel a három kiválasztott apostollal a hegyre, hogy ott imádkozzon. Nem az apostolokkal együtt akart imádkozni, hanem az Atyával akart együtt lenni a bensőséges imádság által. Lukács evangélista aztán újra megerősíti, hogy imádkozása közben történt Jézussal a színeváltozás, azaz „miközben imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott.” A rövid leírásból az is kiderül, hogy Jézus valóban egyedül imádkozik, az apostolok pedig közben elalszanak. Alvásuk nem érdektelenséget vagy közömbösséget jelent, hanem csupán annyit, hogy éjszaka volt. Imája idejéül az Úr gyakran választja ugyanis az éjszakát, a tizenkettő apostol kiválasztása előtt például „az egész éjszakát Isten imádásában töltötte” (Lk 6,12).
Bár az evangélista egyetlen szót sem jegyzett le abból, amit Jézus imádkozott, mégis megpróbálhatjuk kitalálni. Nem légbőlkapott találgatásra gondolok, hanem arra, hogy az előzményekből és a színeváltozás eseményekor történtekből ki tudjuk következtetni, hogy mi lehetett az Úr Jézus imájának tartalma, milyen szándékkal fohászkodott az Atyához.
A színeváltozás előzményeként Jézus megjövendöli tanítványainak szenvedését és halálát, ami Jeruzsálemben fog majd bekövetkezni (vö. Lk 9,18-22). Övéi teljes értetlenséggel fogadják szavait, mert elképzeléseikbe a messiási uralom megvalósulásáról nem fér bele semmiféle szenvedés. Jézus jól tudja, hogy szenvedésének és halálának látványa megrendíti majd apostolai és tanítványai hitét. Kudarcként fogják majd megélni azt, hogy Mesterük küldetése ilyen módon ér véget. A színeváltozással, azaz dicsőségének megmutatásával Jézus olyan élményt ad a három kiválasztott apostolnak, amelyre hitük nagy próbatételekor visszaemlékezhetnek majd. Pétert, Jánost és Jakabot a színeváltozáskor a mennyei Atya szózata erősíti meg: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Lehet, hogy nem világos számukra mindaz, amit Mesterük a szenvedésről mond, és nem értik most még szavainak igazi értelmét, de mégis érdemes hallgatniuk rá. Majd eljön az idő, amikor az Úr kijelentéseit és cselekedeteit megérteti velük a Szentlélek.
Mindezek ismeretében bátran állíthatjuk, hogy Jézus apostolaiért imádkozott dicsősége megmutatását megelőzően. Azért imádkozott, hogy apostolai megváltó küldetésének részeként el tudják fogadni a szenvedést és a halált. Azért fohászkodott, hogy apostolai szenvedésének láttán ne veszítsék el hitüket és reményüket.
Jézus ugyanakkor mindazokért is imádkozott, akik nehezen tudják elfogadni a szenvedést saját életükben és értelmetlennek tartják azt. Fogadjátok el a szenvedést és ajánljátok fel azt másokért! Ne meneküljetek el a betegség vagy a szenvedés keresztje elől, hanem hordozzátok azt bátran! Vegyétek észre, hogy a kereszthordozásban nem vagytok egyedül! Ne elviselhetetlen teherként tekintsetek a keresztre, hanem mint a vigasztalás és lelki erősség forrására!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! A dicsőség fényében állsz előttünk, s feltárod isteni dicsőségedet. Nem kellett neked a világ mulandó dicsősége és határozottan visszautasítottad a sátán által kínált hamis dicsőséget. A reád váró dicsőség látványa megerősít bennünket a hitben, erőt ad a mindennapi kereszthordozáshoz és reményt ad, hogy feltámadunk az örök életre. Ne engedd, hogy belefeledkezzünk evilági teendőinkbe és mulandó dolgok után vágyakozzunk! Segíts minket, hogy észrevegyük az örök értékeket és mindig szemünk előtt tartsuk végső célunkat, az üdvösséget!
Cameroni Pierluigi szalézi posztulátor tájékoztatása szerint Isten Szolgája, Vándor (Wech) József boldoggá avatási eljárása újabb szakaszába lépett: Rómában a teológusok bizottsága február 18-án pozitívan döntött arról, hogy a misszionárius hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket.
