Battaplébánia

Ünnepélyes szentmise zárta a csíksomlyói Szűzanya-kegyszobor megalkotásának 500. évfordulója alkalmából meghirdetett Mária-évet vasárnap Csíksomlyón – írja a Székelyhon.ro.

A „72 óra kompromisszum nélkül” egy szociális, önkéntes akció a három történelmi keresztény egyház szervezésében: Magyarország fiatalságát hívja közös összefogásra, hogy együtt tegyenek másokért, környezetünkért. Idén október 8. és 11. között rendezik meg a programot.

Az egyházmegye, a város és a hívek összefogásával épült új plébánia és közösségi ház Szombathely Olad városrészén. Szeptember 6-án Veres András püspök szentmise keretében áldotta meg az új létesítményeket. A Szombathelyi Egyházmegye tudósítása.

A Szentatya az alábbi bejegyzést tette közzé Twitter-oldalán.

Az 1915 szeptemberében elhunyt Vaszary Kolos bíboros, esztergomi érsek hercegprímásra emlékeztek Keszthelyen szeptember 13-án. A szentmisét Márfi Gyula veszprémi érsek mutatta be, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mondott szentbeszédet a Magyarok Nagyasszonya templomban. A zaol.hu tudósítása.

A szeptember 14-i nyomtatott és online sajtó szemléje

A Pápai Liturgikus Szertartások Hivatala közzé tette a pápa programjait az elkövetkező három hónapra – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A pálos nővérek szeptember 8-án emlékeztek meg szerzetesközösségük alapításának 25. évfordulójáról Márianosztrán, Erdőkürtön pedig a Magyarok Nagyasszonya-monostorban ünnepeltek. Írásukban az elmúlt negyedszázadról emlékeztek.

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés

A Szent Kereszt felmagasztalásának mai ünnepén rögtön megakadunk a felmagasztalás kifejezésen. Az evangéliumi részletben azt olvassuk, hogy az Emberfiát fel fogják emelni, amely itt Jézus kereszten való felemelését, felmagasztalását, megdicsőülését jelenti. Az ünnep elnevezése és az evangéliumi kifejezés összecseng, mindkettő ugyanazt fejezi ki. De miért és milyen értelemben mondhatjuk felemeltetésnek Jézus kereszthalálát, amely a maga korában megszégyenítés, megalázás volt, mintsem felmagasztalás.

Jézus korában a keresztre feszítés a legkegyetlenebb kivégzési módszer volt, amelyet nem a zsidók, hanem a rómaiak alkalmaztak főként a lázadó rabszolgák vagy más súlyos bűntetteket elkövető bűnözők ellen. A keresztre feszített személy megszégyenítése mellett a nép megfélemlítése, elrettentése is cél volt. A módszer rendkívüli szenvedést, gyötrelmet és fájdalmat, szörnyű halált jelentett a megfeszített számára. Talán éppen János evangélistának köszönhetjük azt, hogy e szörnyű halált mégis felemelkedésnek tartjuk. János evangélista azonban nem egyszerűen csak arra gondol ezzel a szóhasználattal, hogy a keresztet magasra emelik és az emberek alulról tekintenek fel rá, hanem az Úr kereszthalálában meglátja azt, hogy a mennyei Atya felemeli, magához emeli, magához öleli a Fiút, illetve a kereszthalál nyitja meg az emberek számára az Atyához vezető utat.

Gondolkozzunk el ma a kereszt titkán, a felmagasztalás titkán, a megváltás titkán.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó örökkévaló Isten, köztünk, velünk és bennünk élő Isten! Ó emberszerető, emberré lett Isten! Testté lett Igéd által tudjuk, hogy szeretsz minket. Örök, hűséges kereső és megbocsátó a szereteted. Neked végtelen és örökké szép Mindenható még az én szegényes szeretetem is tetszik, mert viszonzása a te jóságodnak.

P. Amlot