Home

  • 2017-től megváltozik a hittanár-nevelőtanár szakos képzés
    Posted in: Magyar Kurír

    Az eddigi felsőoktatási gyakorlattól eltérően 2017-től már csak osztatlan, ötéves képzési rendszerben folyik az oktatás a hittanár-nevelőtanár szakon. Az egri és a nyíregyházi főiskolák szakirányú továbbképzéseiről, jelentkezési feltételeiről ad tájékoztatást a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye.

  • 2015. április 30. – Csütörtök (Jn 13,16-20)
    Posted in: Elgondolkodtató

    Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
    Jn 13,16-20

    Elmélkedés

    A tegnapi evangéliumban és elmélkedésben arról volt szó, hogy Jézus azonosítja magát az Atyával, aki őt küldte. A küldő és a küldött között fennálló szoros kapcsolat gondolatát viszi tovább, terjeszti ki a mai evangéliumban található mondás, amely az utolsó vacsorán hangzott el a mi Urunk szájából. A két szövegrészlet tehát nem időrendben követi egymást, hanem gondolatilag, tartalmilag kapcsolódik egymáshoz.

    A mai szövegben Jézus kijelenti: „aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be” (Jn 13,20). Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az ő küldötteiként szolgálnak. Most ő a küldő és tanítványai a küldöttek. Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az ő tanítása szólal meg újra szavaink által. Az ő jósága válik jelenvalóvá jócselekedeteinkben. Az ő törekvése valósul meg valahányszor a békéért fáradozunk. Az ő vigasztalását közvetítjük, amikor a reményvesztettekhez és a csüggedőkhöz fordulunk. Az ő szeretete nyilvánul meg, amikor embertársaik felé a tevékeny szeretet jegyében közeledünk. Az ő vágya teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű keresztényekkel. Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki rátalál Istenre.

    Él-e bennem Krisztus? Él-e bennem szeretete? Őt képviselem-e, őt közvetítem-e mindenki felé?

    (c) Horváth István Sándor

    Imádság

    Urunk, Istenünk! Milyen könnyedén követem a nagyon emberi, de nagyon kalmári elvet: „ha adok valamit, Te is tartozol nekem”. Mily gyakran vétettem Ellened, mert saját képemre kívántam arcodat és szívedet alakítani. Uram, légy irgalmas hozzám, és fogadd el áldozatomat! Amen.

    P. Gerhardt