Battaplébánia

A megye és város megemlékezik az 1848-as eseményekről.

Székesfehérváron, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Rendezvénytermében.

Az Ukrajnában tapasztalható nagyon nehéz gazdasági helyzetre tekintettel március 15-én, vasárnap lesz az országos gyűjtés.

Jubileumi, tizedik évéhez érkezett a Doborjánban (német nevén: Raidingban) évente megrendezett Liszt-fesztivál. A komponista szülőháza mellé épített modern hangversenyteremben idén a mester valamennyi zenekarra és zongorára írt darabját előadják – tájékoztat az MTI.

Nagyböjtben vagyunk, Anyaszentegyházunk csak két szigorú böjti napot hirdetett meg: Nagyszerdát és Nagypénteket, és a pénteki napokon tilos húst enni. A böjt imával párosulva engesztelés a bűnökért, saját bűneinkért vagy közbenjárás másokért.

A belső jóérzések néha gyermetegek. Nem a tökéletesség jelei. Nem az édesség, hanem a fájdalom kell. A fáradtság, a fásultság, a tehetetlenség az igazi szeretet jelei. A fájdalom kedves. A száműzetés szép, mert a szenvedésben adhatunk valamit Istennek. Fájdalmunk, szenvedéseink ajándéka nagy. Ez az, amit a mennyországban már nem vállalhatunk.

Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKAt

Rózsa Huba, a PPKE Ószövetségi Szentírástudomány Tanszékének nyugalmazott professzora, egyházmegyénk papja.

Az idei nagyböjtben a megszentelt élet évéhez kapcsolódva korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: „Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Jn 3,14-21

Elmélkedés

Valódi tett

A napi hírek között olvastam, hogy 88 éves korában meghalt a világ egyik legnagyobb cipőkereskedelmi cégének alapítója és tulajdonosa. Világszerte milliónyi cipőt adnak el naponta az üzletlánc több ezer boltjában, az illető a világ 500 leggazdagabb embere közé tartozott. Egy alkalommal ezt nyilatkozta: „Ha meghaltam, Isten nem azt fogja kérdezni tőlem, mennyi cipőt adtam el. Azt akarja majd tudni, igaz keresztényként éltem-e.” És ez nem csak egy szép mondás volt részéről, mert akkor mondta ezt, amikor az indiai leprás betegek gyógyítására alapítványt hozott létre. Jótékony célú cselekedete és adakozása valódi tett, amely igazolja szavait. Egyesek talán azt gondolják, hogy egy milliárdos könnyen megteheti ezt, s ha nekik ekkora vagyonuk volna, ők is jótékonykodnának belőle. Az igazság azonban az, hogy sokkal korábban mondta mindezt, akkor, amikor cégének még csak kevés boltja volt, s talán nem is álmodott arról, hogy valaha világméretűvé növekszik.

Jézus szavait olvassuk a mai evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Nem csak szavak ezek, hanem olyan kijelentés ez az Úr Jézustól, ami kereszthalálakor meg is valósult. Ő nem csak beszélt az önfeláldozásról, az isteni szeretetről, hanem a szenvedés és a halál vállalásával megmutatta azt. A nagyböjti időszakban erre a szeretetre gondolunk, erre fogunk emlékezni nagypénteken. Egyesek talán azt gondolják, hogy Jézus áldozata felesleges és hiábavaló cselekedet. Ezzel szemben a keresztény emberi hiszi, hogy a kereszthalál a bűnökért engesztelő áldozat. Isten ilyen módon akar minket megváltani, megszabadítani a bűn hatalmától. A kulcskérdés az számunkra, hogy hiszünk-e ebben? Hisszük-e, hogy Isten nem elítélni akar bennünket bűneink miatt, hanem meg akar bocsátani? Hiszünk-e abban, hogy Isten nem a kárhozatra akar minket taszítani, hanem az üdvösségre hív minket?

Kijelentései és szavai miatt sokan ellenséges érzülettel tekintettek egykor Jézusra. Gyilkos harag ébredt bennük, s azon gondolkodtak, hogyan szabadulhatnának meg tőle. De ezt a tettüket nem tudták csendben, észrevétlenül tenni. Jézus elítélése és keresztre feszítése a nagy nyilvánosság előtt történt. Isten gondoskodott róla, hogy Fiának megváltó halála ne maradjon rejtve. Az Úr ezt mondja a mai evangéliumi részlet végén: „Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat” (Jn 3,21). Jézus önfeláldozása olyan tett volt, amelyet Isten akarata szerint cselekedett. Nem volt ebben semmi titkolni való az emberek előtt, mert a szeretetnek és a szeretetből fakadó cselekedeteknek mindenki előtt meg kell nyilvánulnia.

Jó lenne komolyan vennem Jézus szavait és követnem példáját, mert ő nem szép szavakat vár tőlem, hanem a szeretet valódi cselekedeteit. Mennyire tartom szemem előtt az üdvösséget? Ezt tekintem-e legfőbb életcélomnak? Szeretetből fakadnak-e cselekedeteim? Isten akarata szerint élek-e?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Te kész vagy megbocsátani nekünk, bármilyen nagy bűnt követtünk is el. Nem akarsz ránk örökké haragudni, elfelejted és eltörlöd vétkeinket. Nem büntetni akarsz, hanem új lehetőséget adsz nekünk a bűnbocsánat szentsége által. Hálás vagyok irgalmadért, amely lelki újjászületés számomra. Hálás vagyok a szeretetért. A mennyei Atya szeretetéért, aki saját Fiát sem kímélte. És Jézus Krisztus szeretetéért, aki a kereszten feláldozta magát értem és minden emberért.

A magyarországi papnövendékek és elöljáróik hagyományos évi zarándoklaton vettek részt a Komárom-Esztergom megyei Bajnán március 13–14-én. A találkozó záró szentmiséjét Erdő Péter bíboros mutatta be a Szent Adalbert-templomban. A résztvevők az egyház fiatalos, lendületes arcáról tettek tanúságot.