A béke Isten ajándéka. Olyan állapot, melyben az ember összhangban van önmagával, a természettel és a többi emberrel – mondta január 4-én Ferenc pápa az Angelus elimádkozásakor tartott beszédében a Szent Péter téren összegyűlt mintegy 90.000 zarándok előtt.
A Szent István Társulat által megjelentetett kötetben Rédly Elemér prelátus-kanonok, hittanár, teológus idézi fel életének, papi küldetésének főbb mozzanatait, s ezáltal a hazai egyháztörténelem csaknem hatvan esztendejéről is képet kapunk.
A latin rítusú katolikusok és a keleti egyházak karácsonya közötti időszakban, december 30-án találkoztak Izrael új elnöke Reuven Rivlin és az izraeli területen élő keresztény közösségek vezetői.
Ez az év teljességgel békében kell hogy teljék számunkra.
Megpróbálunk ezért többet beszélni Istennel és kevesebbet az emberekkel.
Forrás: Teréz anya breviáriuma – AndroKat
A civil életben működő vezetők és menedzserek a gyakran alkalmazott sztereotípiák szerint mindenhez közel vannak, csak a hithez, kereszténység nem. Ahogy sokszor tévedünk, ha sztereotípiákra hallgatunk, ez esetben is érdemes a dolgok mögé nézni.
Nagy üzlet a fogamzásgátlás. A szerk.
Ezért ebből logikusan következik, hogy a pénz egy részét a „reklámra” költi, hogy a zűrzavar még nagyobb legyen – ez valakinek nagyon megéri. Egy erkölcsös törvény bevezetése esetén az ebből most jól kereső emberek tönkremennének. Az ő céljuk tehát ellehetetleníteni mindent és mindenkitt, aki az erkölcsös törvények esetleges bevezetését szorgalmazná.
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés
Emberré lett
Amíg az első három evangélista, azaz Máté, Márk és Lukács Jézus születésének szép elbeszélésével kezdi írását, addig János, a negyedik evangélium szerzője ugyanennek az eseménynek a hátterét világítja meg. A mai szövegünk az ún. Ige-himnuszt tartalmazza, amely a Fiúisten megtestesülését mondja el. Kissé elvont, jelképes kijelentések hangzanak el arról, hogy miként lett emberré Isten Fia, Jézus Krisztus. Milyen mondanivalót hordoz ez a rész?
Az első üzenet ez: velünk az Isten! Ez a karácsonyi örömhír, ez a boldogságot és megnyugvást jelentő igazi örömhír az ember számára. Isten nem a végtelen távolságokban él, hanem az emberért él, megtestesül, emberré lesz, hogy közel kerüljön hozzánk, közvetlen közelről éreztesse velünk szeretetét. Immár Jézus Krisztus személyében átélhetjük, hogy velünk az Isten. Természetesen nem csak Jézus születésekor mutatkozik meg ez, hanem az ő egész életében, főként halálában és feltámadásában. Erre utal a János evangélista által leírt szövegben az elutasítás: „Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,9-11). Isten közösséget vállal velünk, emberekkel azáltal, hogy Jézus Krisztusban velünk van.
A másik tanítás: Jézus Krisztus az Isten Fia. Az első három evangélium Jézus születésekor az ő embertől való származására teszi a hangsúlyt. Arra, hogy Jézus Mária fia, valóságos ember. János evangélista viszont azt emeli ki, hogy Jézus az Istentől származik, valóságos Isten, Istennek a Fia. Az evangélisták állításai ilyen módon kiegészítik egymást és megtudhatjuk, hogy Jézus valóságos ember és valóságos Isten. Jézus egész élete egyrészt azt igazolja, hogy egészen az emberért él, az emberekért áldozza fel önmagát, másrészt egészen Istennek él, Istennek engedelmeskedik s engedelmességével Istent dicsőíti meg. Élete tehát arra ösztönöz minket, hogy mi is Istennek szenteljük és embertársaink szolgálatába állítsuk életünket. Így valósulhat meg bennünk is Istennek az emberrel kapcsolatos terve.
A harmadik lényeges üzenete a himnusznak, hogy Isten az ő Fiának, Jézus Krisztusnak személyében újjáteremti az embert. Amikor pedig Jézus meghív minket, hogy éljünk vele, éljünk a hitben, éljünk az ő szeretetében, éljünk hozzá hasonlóan, akkor meghívást kapunk arra, hogy újjászülessünk. A bibliai üzenet szerint, amint erről a Teremtés könyvében olvasunk, Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette meg. Istennek köszönhetjük létünket, teremtmények maradunk, de Isten képmásai vagyunk. Jézusról pedig azt kell mondanunk, hogy ő emberként Isten tökéletes képmása, hasonmása, akit maga Isten állít elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Jézus tehát megmutatja nekünk, miként válhatunk Isten kedves gyermekeivé.
Isten meghív minket, hogy éljünk vele és Jézusban, az ő Fiában megmutatja számunkra, hogy milyen engedelmességet vár. Szabadon, felelősségünk tudatában válaszolhatunk hívására.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!
Január 3-án, szombaton Zalaegerszegen diakónussá szentelte Kis Kornél ferences testvért Veres András szombathelyi megyéspüspök – tájékoztat a Martinus.hu.
Karácsony utáni 2. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 1,1–18)
