2014. december 29. – Hétfő (Lk 2,22-35)
Posted in: ElgondolkodtatóAmikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35
Elmélkedés
A karácsonyt megelőző napok folyamán Mária és Zakariás imájában már találkoztunk azzal a gondolattal, hogy a születendő gyermek, a megváltó Jézus Krisztus az irgalmas Isten ajándéka az emberiség számára. Ennek megerősítésével találkozunk ma Simeon, holnap pedig Anna asszony személyével kapcsolatban, akik jelen vannak a gyermek Jézus templomi bemutatásakor. Az idős Simeon e szavakkal ad hálát Istennek: „szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél” (Lk 2,30-31). E kijelentés arról tanúskodik, hogy egyrészt hitt a neki személyesen és a választott népnek tett isteni ígéretben, másrészt felismerte a gyermekben az Isten által küldött szabadítót, megváltót.
Simeon személye, cselekedete és imája egy másik szempontból is kapcsolódik a Jézus születését megelőző eseményekhez. Akkor arról olvastunk, hogy Máriát a Szentlélek töltötte el, amikor méhébe fogadta a megtestesült, emberré lett Istent (vö. Lk 1,35), Erzsébetet szintén eltöltötte a Szentlélek, amikor Mária megérkezik hozzá (vö. Lk 1,41), illetve Zakariás is eltelt Szentlélekkel a gyermek János születésekor (vö. Lk 1,67). Simeon személyével kapcsolatban az evangélista nem is egyszer, hanem háromszor említi meg a harmadik isteni személyt: a Szentlélek lakott benne, a Lélektől kapott kinyilatkoztatást arról, hogy még az ő életében eljön a Megváltó, illetve a Szentlélek indítja őt azon a napon a templomba, amikor Jézust odaviszik szülei (vö. 2,25-27).
Töltsön el és indítson hálaadásra minket a Szentlélek!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk, benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.
