Battaplébánia

A Cristiada, vagyis a Christeros-háború krónikája a mexikói kormányának az ország szekularizálására irányuló intézkedései ellen kirobbant lázadásból alakult ki. A film az 1920-as évek eseményeit a mindennapi emberek történetein keresztül mutatja be, akik úgy döntöttek, hogy felemelik szavukat a vallásszabadságuk érdekében. A kiterjedt polgárháborúban dönteniük kellett, hogy meddig mennek el és mit mernek kockáztatni céljukért. A film azt a lelkiismereti küzdelmet tárja a nézők elé, amelyet a mexikói katolikusok éltek át annak idején. Egyesek fegyvert ragadtak a Plutarco Elías Calles államfőnek az egyház működését és a vallás gyakorlását betiltó törvényei ellen, mások behódoltak azoknak.

Soha nem láttam azelőtt. Magam sem tudom, miért szólítottam meg a pályaudvaron. Talán azért, mert – Köln felé indulva – még volt elég időm a vonat indulásáig.

Vagy inkább azért, mert vak volt, s láttam, hogy nem tudja, merre kell mennie a nagy tumultusban. Fehér botját ide-oda lengette a földön, nehogy valamibe belebotoljon, és lépése bizonytalan volt. Megkérdeztem hát, hogy hova akar menni? Azt válaszolta, hogy Mannheimba menne, de nem tudja, merre van a menetjegyiroda…

Advent első vasárnapján elkezdődött egyházunkban a megszentelt élet éve. Ehhez kapcsolódunk kalendáriumunkkal: korábbi századokban élt és köztünk élő, ismert és kevésbé ismert szerzetesek gondolatait idézzük mindennap. Várjuk együtt az Úr érkezését!

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37

Elmélkedés

A mai evangélium első részében a betegeket gyógyító Jézusról olvasunk. Sokatmondó, ahogyan felmegy a hegyre és leül. Szokásait ismerve arra következtethetünk ebből, hogy tanítani készül a népet. A helyzet azonban változik. Úgy tűnik, hogy az emberek nem elsősorban az isteni tanítás hallgatásának vágyával érkeznek, hanem azért, hogy betegeik számára gyógyulást kérjenek. A mi Urunk ezt felismeri és külön kérés nélkül is meggyógyítja a különféle bajokban szenvedőket.

A mai részlet második felében a csodálatos kenyérszaporításról olvasunk. Vegyük észre a két rész közötti időbeli ugrást! A kenyérszaporítás csodáját ugyanis Jézus azzal vezeti be, hogy azért akar enni adni a népnek, mert „már harmadnapja kitartanak mellette” (Mt 15,32). Mi történt ebben a három napban? Joggal feltételezzük, hogy tanított, illetve tovább folytatta a gyógyításokat. Ezt követően történik meg a csoda: a mindössze hét kenyérből és néhány apró halból Jézus jóllakatja a népet, amelynek száma akár néhány ezer is lehetett.

A két részletesen lejegyzett és a külön nem említett tevékenységek, azaz a gyógyítások és a kenyérszaporítás, illetve a tanítás összekötő kapcsa, hogy mindezek a messiási idők jelei, és éppen ezért olvassuk most, az adventi időben, amikor a Messiás, a Megváltó jövetelére készülünk. Felismerem-e az idők jeleit? Meghallom-e az Úr szavában a bűnbánatra indító figyelmeztetést? Felismerem-e cselekedeteiben az irgalmas Isten jeleit?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje, adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje, adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje, adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse. Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet, add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon, és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.

Aquinói Szent Tamás

Veres András szombathelyi megyéspüspök november 30-án megáldotta a Vas megyei Dozmat kívül-belül felújított templomát – tájékoztatott Perger Gyula plébános.

Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa nyitotta meg felszólalásával december 1-jén, hétfőn a Nemzetközi Teológiai Bizottság plenáris ülését, amelynek egyben elnöke.

A 2017-ben nyíló múzeum a maga nemében az első lesz a világon: egy korszerű intézmény, melyet teljes egészében a Bibliának szentelnek. A Rome Reports hírét adjuk közre.

Katolikus, hindu, buddhista, zsidó, ortodox, muzulmán és anglikán vallási vezetők írták alá december 2-án a Vatikánban azt a nyilatkozatot, amelyben a modern rabszolgaság valamennyi formájának felszámolása mellett foglaltak állást.

Magyarországra érkezését követően december 1-jén és 2-án a Hajdúdorogi Egyházmegye látta vendégül Joulupukkit, a lappföldi Mikulást – tájékoztatott az egyházmegye.

Az 1944. november 30-i szovjet átvonulásra harangszenteléssel emlékezett az Abaligeti Római Katolikus Plébánia advent első vasárnapján – számol be a Pécsi Egyházmegye.