Tizenkét meglátogatott város, több ezer megtett kilométer után az ifjúsági világtalálkozók keresztje és az azt kísérő Mária-ikon november 15-én elbúcsúzott Magyarországtól – tájékoztatott Kámán Veronika az MKPK Ifjúsági Bizottságától.
A világ megrendült az édesanya hősies példáját látva, aki gyermekeiért adta életét: „A mennybe megyek, te pedig maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek”.
A magyarok mindenhol ott vannak. A magyar vagy magyar származású feltalálók, tudósok, művészek világszerte jó hírünket viszik – ennél jobb országimázs nincs is. Bár a homeopátiában eddig nem alkottunk világraszólót, az alábbi, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület oldalán megjelent hír felvillantotta ennek esélyét.
Lehet, hogy egy magyar (származású) ember lesz az, akinek hatására bevetik az ebola ellen a homeopátiát, s így sikerül feltartóztatni a járványt?
Bruno Ferrero tanulságos történeteiből
A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad.
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”
Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14-30
Elmélkedés
Új helyzet
A talentumokról szóló evangéliumi szakasz magyarázatát kezdjük a gyerekkorunkban megtanult lecke felmondásával: Jézus példabeszéde azt tanítja, hogy Isten minden embernek adott talentumokat, jó képességeket. Ahogyan a gazda elvárja, hogy szolgái jól használják, kamatoztassák a rájuk bízott talentumokat, ugyanúgy Isten is elvárja minden embertől, hogy használjuk és fejlesszük azokat a jó tulajdonságokat, szellemi képességeket vagy testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt is elvárja tőlünk, hogy ne csak önző módon a magunk javára használjuk őket, hanem állítsuk azokat embertársaink szolgálatába. A talentumokkal helyesen gazdálkodó, azokat bőséggel kamatoztató szolgák azokat az embereket jelképezik, akik szem előtt tartva az isteni számonkérést, felelősséggel használják emberi képességeiket. Az egyetlen kapott talentumot elásó szolga pedig azokat jelképezi, akik félnek Istentől, s e félelem miatt képtelenek képességeik kibontakoztatására, és végül meg is kapják büntetésüket felelőtlenségükért.
E hagyományos értelmezést és mondanivalót messzemenőkig tiszteletben tartva próbáljunk meg valami újat megfogalmazni a példabeszéd kapcsán. Ne világmegmentő vagy éppen a világot felforgató újdonságokra gondoljunk, hanem olyan területre, ami eddig talán elkerülte figyelmünket. Boldog XXIII. János pápa mondta egyik beszédében: „A múlt soha nem tér vissza, az új helyzetek új felkészülést igényelnek.” Hasonló gondolatokat már sokan megfogalmaztak, mi most mondjuk így: Új talentumokat kellene felfedezni magunkban. Korunk problémáira, napjaink válságára, amely mindenkit egyaránt érint, szüntelenül keressük a megoldásokat. Talán nem szükséges e helyen részletesen felsorolni a társadalmi, gazdasági gondokat, a családok úttévesztéseit, a fiatalok lázadását, a reményvesztettség és csalódottság okait. Mindezek az Egyház számára is kihívást jelentenek. A problémák leküzdésére megoldásokat kell találnunk, az embereknek segítséget kell nyújtanunk. A történelem azt bizonyítja, hogy a válságok idején Isten mindig küldött a világba olyan személyeket, akik sajátos felismeréseikkel, képességeikkel, karizmájukkal, tudásukkal, tenni akarásukkal, egyszóval sajátos talentumaikkal meghozták a megoldást, megmutatták a kiutat. Isten éppen a mai időkben ne adna talentumokat, hogy legyőzzük a gondokat? Éppen napjainkban tagadná meg tőlünk a Szentlelket, akinek segítségével felismerhetjük, mit kell tennünk? Az új kihívások azt kívánják tőlünk, hogy fedezzük fel magunkban az új talentumokat.
A pápaválasztások előtt nagy a találgatás: a bátrabbak neveket is emlegetnek, a szerényebbek csak a leendő pápa tulajdonságairól beszélnek. Milyen legyen az új pápa? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy a helyes irányba vezesse az Egyházat a következő években? Legyen talán kiváló teológus, aki hitünk tanítását tárja fel a világ számára? Vagy legyen jó politikus, diplomata, aki az Egyház tekintélyét növelni tudja? Legyen kiváló lelkipásztor, aki megtalálja a közvetlen kapcsolatot az emberekkel, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt? Legyen szent és buzgó ember, aki keveset mutatkozik a televízióban, de odahaza annál többet imádkozik az emberekért? Nem érdemes találgatnunk! Bízzuk nyugodtan a választ a Szentlélekre, aki majd a megfelelő talentumokkal rendelkező személy megválasztását sugallja. A pápa majd megteszi Istentől kapott feladatát. Vajon egyszerű emberként, keresztényként mi is teljesítjük feladatunkat? Lehet, hogy csak egy talentumot kaptunk, de azt ne ássuk el!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgájuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük!
Évközi 30. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 25,14–30)
Rónay György (1913–1978) a magyar katolikus irodalom egyik legjelentősebb alakja, aki több műfajban (költészet, próza, esszé, műfordítás) is maradandót alkotott. A Vigilia Kiadó e hatalmas és sokoldalú életműből közöl szemelvényeket, az író irodalomtörténész fia, Rónay László válogatásában.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent Erzsébet, a jótékony szeretet szentjének ünnepe alkalmából és a Katolikus Karitász javára rendezendő november 23-i országos gyűjtés apropóján körlevelet adott ki, amelyet november 16-án, vasárnap minden magyarországi katolikus templomban felolvasnak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe alkalmából kiadott körlevelét adjuk közre.
Püspöki szentmise és áldás.
