A lengyel főpásztorok a częstochowai Fekete Madonna augusztus 26-i ünnepének vigíliáján azt kérték a hívektől, hogy az emléknapi szertartásokon való részvételüket ajánlják fel azért, hogy a háborús övezetekben megszűnjön a keresztények üldözése – írja a Vatikáni Rádió.
A ferences rend átveszi a jászberényi Terplán Zénó Műszaki és Közgazdasági Szakképző Iskola működtetését – tájékoztatta a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rend tartományfőnöke augusztus 26-án az MTI-t.
Augusztus 24-én Melo Lajos domonkos és Somorjai Ádám bencés atya ünnepi szentmisét mutattak be a Szent István király által alapított zarándokház jogutódja, a Via del Casalettón álló Szent István Ház kápolnájában. A szertartás idejére az oltárra kihelyezték a szent király csontereklyéjét – tájékoztat a Vatikáni Rádió.
Az augusztus 27-i lapok szemléje
A P.u.p.i. Alapítvány és a Scholas Occurrentes által kezdeményezett rendezvény keretében aktív és visszavonult labdarúgók lépnek pályára szeptember 1-jén a Római Olimpiai Stadionban. A résztvevő focisták a béke mellet kívánnak hitvallást tenni m– tudósít a Kathpress és a Vatikáni Rádió.
A katolikus egyház cigánypasztorációs csoportjainak zarándoklatát augusztus 30-án, a motorosok hagyományos tiszteletadását augusztus 31-én tartják Mátraverebély–Szentkúton – tájékoztatta szerkesztőségünket a Ferences Sajtóközpont.
Augusztus 27. Szent Mónikának, Szent Ágoston édesanyjának emléknapja. Mónika a férjes asszonyok és az anyák védőszentje. Életének titka az isteni bölcsesség és a megtestesült Ige iránti szeretet volt.
Forrás: Keresztes Szent János aranymondásai – AndroKat
„Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.” Zsolt 106,12-13
Mitchell, a kisfiam, kíváncsi gyermek volt. Ahogy megtanult beszélni, ugyanazt a három kérdést hallottuk tőle mindegyre: Miért? Hogy? Mikor?
Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
Mt 23,27-32
Elmélkedés
Jézus tovább folytatja a farizeusoknak szóló figyelmeztetését, amelyben egészen világosan mutat rá, hogy képmutatásuk, kétszínűségük és kétszívűségük a legnagyobb gyengeségük. Igen, gyengeségük, mert belső megosztottságot jelent, ha valaki más arcot mutat Isten és az emberek felé, mint amilyen valójában. A képmutatással kapcsolatban érdemes megkérdezni, hogy kit csap be tulajdonképpen az ilyen ember? Más embereket? Meg tud téveszteni másokat, de mi haszna van ebből az örök élet szempontjából? Vagy talán Istent akarja becsapni? Teljesen elképzelhetetlen ennek sikere. A farizeusi lelkületű ember egyedül önmagát csapja be. Ha pedig azt állítanám magamról, hogy a farizeusi képmutatás veszélye engem nem fenyeget, akkor szintén önmagamat csapom be.
A farizeusok elleni vádbeszéd befejezéseként Jézus a próféták megölését hozza fel. Az ószövetségi időkből az Isten küldötteivel szemben tanúsított ellenségeskedést emeli ki. Ennek értelmezésével óvatosnak kell lennünk! Nem arról van szó, hogy Jézus ítélkezik kortársai fölött, a főként nem arról, hogy őseik bűne miatt ítélné el őket. A záró kijelentés így szól: „Fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!” (Mt 23,32). E szavakkal Jézus utal a rá váró sorsra, saját kereszthalálára, amely az egykori próféták sorsának folytatása és betetőzése. Az írástudók és farizeusok kötekedésének, ellenségeskedésének az lesz a vége, hogy Jézus halálát akarják, miként atyáik a prófétákét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, bocsásd meg vétkeinket. Nem úgy, ahogy mi szoktunk megbocsátani, kényszeredetten, vagy számítgatva, hanem a Te irgalmasságod (nagylelkűséged) szerint. Bocsáss meg úgy, hogy szelídjóságoddal és gyöngeségeddel találkozzunk. Taníts meg, kérünk, megbocsátani azoknak is, akikkel kenyerünket megosztjuk, nehogy a szégyen csüggedése rajtunk erőt vegyen. Ments meg, Uram, minden gőgös moccanástól, a lenézéstől, méltatlankodástól és a képmutató jóságtól is. Segíts hozzá, hogy magamnak is meg tudjak bocsátani. Add meg, hogy egymásnak adott bocsánatunk a tiédhez legyen hasonló. Uram, bocsásd meg a mi vétkeinket!
Godfried Danneels
