A Horvát Államiság Napja.

Fehérvár augusztusi programjai nem csak a városnak, hanem minden magyarnak is szólnak.

Az alábbiakban közöljük az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) állásfoglalását.

1. Rítus

1.a) A szinkronikus és diakronikus egység biztosítéka

A liturgia kontextusában a rítus az Egyház hivatalos imájának rendjét jelenti, mely által a külső istentiszteleti formák, vagyis a megfelelő szövegek és cselekmények kötelezően le vannak rögzítve. A rítus tehát magában foglalja egy meghatározott kultusz kötelező formáit úgy, ahogyan azt egy részegyházban vagy egy rítuscsaládban ünneplik. A rítus nem maga a szent cselekmény, hanem mindazon gyakorlati normák és formulák összessége, melyek az egyes liturgikus funkciókat szabályozzák, és amelyeket azok végrehajtásánál figyelembe kell venni.

Az igazi jámborság
Az igazi jámborság azt jelenti, hogy szívünk mindig készen áll, mindent, mégpedig kivétel nélkül mindent, úgy tenni és úgy elszenvedni, ahogy azt Isten számunkra elrendelte. Ez a készség a Szentlélek legragyogóbb ajándéka, melynek elnyeréséért nem lehet elég sokat és elég forrón imádkoznunk. És soha nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy egészen és teljesen birtokoljuk, mert ez a készség soha nem lehet tökéletes, hanem mindig nagyobbnak kell lennie a már egyszer elértnél, mind nagyságában, mind kihatásaiban.

Ez még belefér 🙂

Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak, hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét.”
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” Jézus azonban így válaszolt: „Kövess engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Mt 8,18-22

Elmélkedés

Az evangéliumban két ember találkozik Jézussal. Az első személy nagyon magabiztosnak és határozottnak tűnik, hiszen ezt mondja: „Követlek téged, bárhová mégy” (Mt 8,19). Máté evangélista íróstudónak nevezi az illetőt, amelyből kiderül, hogy nem csak álnok kérdéseikkel támadták az írástudók Jézust, hanem akadtak közöttük jószándékúak is. Az Úr válasza mintha kissé lehűtené a lelkesedést, pontosabban figyelmeztet a tanítványi élet bizonytalanságára. Nagy feladatra vállalkozik ugyanis az, aki Krisztus követője lesz.

A második személy furcsa módon jelzi, hogy Jézus tanítványa szeretne lenni: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat” (Mt 8,21). Ha nem ismerjük a korabeli szokásokat könnyen félreértjük a kijelentést s még inkább Jézus válaszát. Tudnunk kell, hogy abban az időben a temetés még a halálozás napján megtörtént. Aligha képzelhető el, hogy a tanítvány úgy lenne éppen Jézus közelében, hogy közben édesapja odahaza holtan fekszik. Inkább arról van szó, hogy haladékot kér, majd egy bizonyos idő után, ha már nem él apja, akkor szívesen követné Jézust. Neki adott válaszában Jézus érzékelteti, hogy a tanítványság feltétele a családtól való elszakadás. Más esetekben, az apostolok meghívásakor szintén előkerül, hogy Jézusért mindent el kell hagyni, még a családot is.

Az evangélista nyitva hagyja mindkét találkozást, s nem írja le a két személy döntését. Én milyen döntést hoznék?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

„(..) megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek (…)”
ApCsel 1, 8

Június 29-én: vasárnap.
Ismétlés július 2-án: szerdán.

Spányi Antal megyés püspök bérmál.