Battaplébánia

A kísértésekben az erős lelkekkel együtt légy erős, és harcolj a legfőbb vezető oldalán. Lélekben és testben ne add meg magad! Ha elbuksz, hajolj meg, de ne veszítsd el méltóságodat! Tökéletlenségeidet és visszaeséseidet mosd tisztára a bánat őszinte könnyeivel!

Bízz az isteni jóságban, amely mindig felülmúlja hálátlanságodat, Fogadd meg, hogy megjavulsz, de ne bízd el magad, erődet csak Istenbe helyezd! Végül őszintén valld meg, hogy Isten védőpajzsa nélkül mindenféle bűnnek martaléka lennél.

Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat

„Aki beszél, Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad neki, hogy így minden Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pét 4,11)

Az óvoda ebédlőjében szorongtam az apróságok között, mikor hatéves nagyfiam, Josh, olyat mondott, hogy szinte hangosan felnevettem. Gyorsan egy zsebkendő mögé rejtettem a vigyorgásomat, de az is eszembe jutott, hogy nem is olyan régen még egészen más érzéseket váltott volna ki belőlem egy ilyen ártatlan megjegyzés.

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

A nyolc boldogságról szóló beszéd tegnap azzal fejeződött be, hogy boldogok, akik a világban üldözést szenvednek Jézus miatt. A mai evangéliumban a sóról és a világosságról van szó. Mindkét hasonlat azt fejezi ki, hogy bár a világ üldözni fogja Krisztus tanítványait, küldetésük mégis éppen ehhez a világhoz szól. Az a hivatásuk, hogy miként a só ízesít és tartósít, a keresztények tanítóként és tanúságtevőként „jó ízt adjanak” a világnak a krisztusi tanítás hirdetésével. Értelemszerűen ez csak akkor lehetséges, ha megőrizzük, azaz „tartósítjuk” magunkban az igazság tanítását.

A világosság hasonlata a hiteles keresztény életpélda felmutatását jelenti. Nem öntelt gőg, hivalkodás vagy magamutogatás ez, hanem Krisztus szerény és szelíd képviselete a világban. Olyan tanúságtétel, amelynek eredménye nem az, hogy az érintett személy elismerést kap a világtól, hanem az, hogy az általa tett jótetteket látva Istent fogják magasztalni az emberek.

A két példázat lezárásaként Jézus azt kéri az őt követőktől, hogy jócselekedeteikkel szerezzenek dicsőséget az Atyának, folytatva az ő művét, tanúságtételét. Isten minket is úgy szeret, ahogy Fiát, Jézust. Mi is ugyanúgy Atyánknak szólíthatjuk Istent, miként Jézus tette. S Isten tőlünk is ugyanazt várja, mint Fiától: szerezzünk dicsőséget neki jócselekedeteinkkel. Ez a küldetésem, így válok sóvá és világossággá.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

Nemcsak a családokért vagyunk felelősek, hanem mindenkiért.

Az életszentséget – ezt ki kell jelentenünk -, nem lehet egy kalap alá venni a rendkívüli jelenségekkel, melyek előfordulnak a szentek életében: látomások, kinyilatkoztatások, benső párbeszéd Istennel. Ezek mellékes jelenségek, és nem ezek jelentik az …

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben”
Mt 5,1-12

Elmélkedés

Ma Jézus hegyi beszédéből a nyolc boldogságról szóló tanítást olvassuk az evangéliumban. Ugyanennek a résznek egy rövidebb változata megtalálható Szent Lukács írásában is (vö. Lk 6,20-26). A Lukács-féle változat abba az irányba mutat, hogy a földi élet küzdelmei és szenvedései után jutalom várja az embert a mennyországban, azaz a boldogság majd a túlvilágon vár az emberre. Szép ez a gondolat, de felveti a kérdést: Isten csak a túlvilágon akarja boldoggá tenni életünket? Itt a földön miért nem? Valóban azt akarja, hogy egész életünk küzdelem legyen?

Nyilvánvaló, hogy Isten azt akarja, hogy már itt a földön is boldogok legyünk. Ezt kár volna kétségbe vonnunk. Isten a boldogságunkat akarja. Erre bizonyíték a nyolc boldogság Máté szerinti leírása, amelyben Jézus javaslatokat fogalmaz meg, hogy milyen lelkület legyen bennünk, ha a boldogságot keressük. Mindjárt az első mondásnál szándékos a jelen idejű megfogalmazás: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Nem az övék lesz, hanem már most az övék.

Az emberi boldogság hátterében mindig az Isten áll, aki vigasztalást nyújt nekünk, aki beteljesíti az igazság utáni vágyunkat, aki irgalmasan megbocsát nekünk, akit gyermekeiként megláthatunk, s aki hűségünkért megjutalmaz minket. Induljak el bátran a szelídség, az irgalmasság, a tisztaszívűség és a békesség útján! Induljak el a boldogság útján!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyla alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.”
Róm 5,5

„(..) megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek (…)”
ApCsel 1, 8

Hogy végre megadassék Jézus Földjének az a béke, amelyet születésekor az angyalok hirdettek meg.