„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,10a)
Megesett már veled, hogy küzdened kellett az önbecsülésedért? Úgy látom, Isten nekem nagyon meg akarja tanítani ezt a leckét, mert újra meg újra át kell élnem. Azt akarja, hogy ne a körülmények, hanem Ő határozza meg, ki vagyok én.
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,10a)
Megesett már veled, hogy küzdened kellett az önbecsülésedért? Úgy látom, Isten nekem nagyon meg akarja tanítani ezt a leckét, mert újra meg újra át kell élnem. Azt akarja, hogy ne a körülmények, hanem Ő határozza meg, ki vagyok én.
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Jn 13,16-20
Elmélkedés
A nagycsütörtöki utolsó vacsorán az apostolok lábát megmosó Jézus tanúságot tett arról, hogy az embereket akarja szolgálni, majd másnap, nagypénteken, amikor engedelmesen vállalja a kereszthalált, a mennyei Atya szolgájának bizonyul. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy szolgáljuk embertársainkat és állítsuk életünket Isten szolgálatába. Nem két, különböző dologról van itt szó, hanem arról, hogy az embereket szolgálva Istennek szolgálunk. Így volt ez Jézus megváltó halálakor, és ez történik akkor is, amikor Jézus szolgálatát folytatom.
Gondoljunk most arra, hogy mi ülünk ott az asztalnál, Jézus éppen hozzám lép, letérdel elém és az én lábamat mossa, majd megtörli. Nem kérdezi, hogy pap, tanár, hivatalnok, bolti eladó, kőműves, fodrász, munkás vagy diák vagyok. Jézus számára csak az a fontos, hogy az ő követője legyek és azt akarja, hogy tiszta legyen a szívem. Nem vagyok nagyobb nála, mégis ő térdel le előttem, ő szolgál nekem, sőt irántam való szeretetből még ennél is többet tesz, feláldozza életét, üdvösségem szolgája lesz.
Elismerem-e Jézust életem Urának? Akarok-e neki szolgálni? Akarok-e a példáját követve az embereknek szolgálni? Akarom-e az emberekben, főként a legkisebbekben és a legszegényebbekben őt szolgálni? Tudok-e alázatos lenni annyira, hogy nem viszolygok és húzódozok semmiféle „megalázó” feladattól?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!
Május 24-én, szombaton Esztergomban, a Szent Erzsébet Karitász központjához tartozó Bajóti Régió fennállásának 20. évfordulója alkalmából az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ünnepséget rendez. Az évforduló alkalmából Erdő Péter bíboros 10.30-tól ünnepi szentmisét mutat be az Esztergom Vízivárosi templomban. Ezt követően 12 órától emlékműsor keretében idézik fel az elmúlt 20 esztendő eseményeit. A karitász az önkéntes munkatársainak tevékeny szeretetéért a jubileumi ünnep keretében mond köszönetet. A meghívott vendégek: Dr. Erdő Péter bíboros; Écsy Gábor atya, a Karitász országos igazgatója; Mádl Dalma asszony, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete; Dr. Völner Pál államtitkár; a helyi plébános atyák, a községek polgármesterei, a Szent Erzsébet Karitász Központ munkatársai, a főegyházmegye régióvezetői és munkatársai, valamint a bajóti régió főbb támogatói.
A napokban ismét toboroz hallgatókat az ország több nagyobb városában egy magát ezoterikus szabadegyetemként hirdető, többéves képzést és diplomát ígérő intézmény, mely rendelkezik ugyan a Budapest Főváros Kormányhivatala engedélyével, de ettől még a képzés nincs akkreditálva (vö. Nemzeti Akkreditációs Testület), és nem is szerepel egyetlen magyar felsőoktatási intézmény kínálatában sem. Az intézmény egyesületi üzemeltetésben működik, rektora és négy (!) tanára sem minden esetben rendelkezik Magyarországon akkreditált felsőfokú végzettséggel.
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus saját hivatásáról mond beszédet, amelyben megerősíti, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Egyetlen vágya az, hogy teljesítse azt, amit az Atya rábízott. Az Atya és a Fiú közti szoros kapcsolat következményeként a Jézushoz való viszonyunk – szembefordulásunk vagy ráhagyatkozásunk – egyúttal állásfoglalást jelent a mennyei Atyával szemben vagy mellette.
Helyezzük nagyobb összefüggésbe e részt! Mai szakaszunk tulajdonképpen Jézusnak a néphez intézett utolsó beszéde, s ezzel mintegy lezárul az ő nyilvános működése. Ezt követően a János evangélium 13. fejezetében már az utolsó vacsora termében találjuk magunkat a lábmosásnál.
A nép tehát megismerhette Jézust, aki három éven keresztül lépett fel a nyilvánosság előtt. Láthatták, amint mindjárt az elején tanítványokat vesz maga mellé, de nem csak őket tanította, hanem minden alkalmat megragadott, hogy a néphez is szóljon. Láthatták a csodás gyógyításokat is, és sok más csodát, amely azt bizonyította, hogy valóban isteni képességekkel rendelkezik. És most, nyilvános működésének végén, közvetlenül szenvedésének kezdete előtt az embereknek állást kell foglalniuk Jézus személyével kapcsolatban. Hisznek-e benne? Hisznek-e a világosság igaz szavában? Hisznek-e a megváltásban és a bűnök bocsánatában? Hisznek-e az Atyában, aki Jézust küldte? Hisznek-e az örök életben? E kérdések ma nekem szólnak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Adj nekünk, Istenünk, alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket; közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!
„A média szerepe az Egyház missziós tevékenységében” címmel.
„ Szeressünk, ahogy ő szeret, segítsünk, ahogy Ő segít, adjunk, ahogy Ő ad, szolgáljunk, ahogy Ő szolgál, Vele legyünk a nap 24 órájában és megértsük Őt visszataszító álruhájában ” (Teréz anya)
Május 12. hétfő: Szent Néreusz és Szent Achilleusz vértanúk e. Szent Pongrác vértanú e. 18:00: Rózsafűzér, és Lorettói Litánia Szent István T. 19:00: Mécsest gyújtó adakozók szándékára Szent István T. Május 13. kedd: A fatimai boldogságos Szűz Mária e. 08:00: +Rafferné Jankovits Gizelláért Szent László Pl. Templom 15:00: Merle János temetése 16:00: gyászmise +Merle Jánosért […]
