Battaplébánia

Április 7. hétfő: Köznap 18:00:Mécsest gyújtó adakozók szándékára  Szent István Templom Április 8. kedd: Köznap 08:00: Mécsest gyújtó adakozók szándékára   Szt. László Templom 18:00:  + Szülőkért  Szent István Templom Április 9. szerda: Köznap 18:00:  Liturgia szentségimádással és szentáldozással  Szt. István T. Április 10. csütörtök: Köznap 18:00: Szent István Templom Április 11. péntek: Köznap 07:30: Szent László Templom […]

A keresztvetés a katolikus és ortodox keresztények egyszerű, mély értelmű hitvallása. Katolikusként keresztet vetünk, valahányszor imádkozunk vagy belépünk a templomba. Nem is gondolnánk, hogy amikor keresztet vetünk, egyszerre huszonegy dolgot teszünk:

Ismeretlen, szép szerelmem, valahol, tõlem távol, vagy talán mellettem lélegzel, élsz…
De arcod vonásait nem ismerem, sem az életedet szövõ ujjakat és fonalat.
Semmit sem tudok, míg csak te magad meg nem mutatod az életvásznadat létrehozó fonalat és csomókat.

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11

Elmélkedés

Bűnösnek kikiáltva olyan emberek taszítják Jézus elé a porba a házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. Véleményük szerint a nő bűne megbocsáthatatlan, ezért a törvény szerint halálbüntetés, megkövezés jár érte. Egyedül Jézus tudja, hogy minden bűn, még ez a bűn is megbocsátható. Úgy tűnik, hogy a jelenlévők közül egyedül ő ismeri az irgalmasságot. De tudja azt is, hogy ezeknek az embereknek hiába mondana bármit, ezért most inkább a hallgatást választja. Most nem szól semmit, csak ír a porba. Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a nő vádlói ugyanúgy bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé. A vádlók nem részesülnek ebben az irgalomban.

A szentírástudósokat mindig is foglalkoztatta, mit írhatott Jézus a porba. A közismert magyarázat szerint talán az ott állók bűneit, akik – látván, hogy Jézus jól ismeri minden bűnüket – sorban eltávoznak. Átvitt értelemben mondhatjuk, hogy Jézus új törvényt írt. A kegyetlen régi törvény helyett a megbocsátás új törvényét. Egy olyan törvényt, amely szerint az embernek nincs joga ítélkezni a másik ember felett. A szeretet új törvényét írta le, amely nem akarja a bűnös vesztét, hanem megtérését tűzi ki célul. Mennyire ismerem és élem Jézus parancsát, amely szerint mindenkor meg kell bocsátani?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, a te tanításod hallgatása és megtartása üdvösséget jelent minden ember számára a világon. Add nekünk a Szentlélek erejét, és küldj minket is, hogy lelkesen és bátran hirdessük az evangéliumot! Erősítsd bennünk a tudatot, hogy az emberek üdvösségének szolgálata mindannyiunk feladata, hivatása és küldetése. Add, hogy az evangélium hirdetése szerte a világon megteremje gyümölcsét és ezáltal megdicsőüljön a te neved a világon!

Áprilisban Bicskén gyűltek össze a családok, az ötödik egyházmegyei CSATAK során.

Alkalmanként más-más plébániára hívjuk a résztvevőket. Április: Bicske.

Idén április 6-án, vasárnap az ország valamennyi templomában a szentmisék perselypénzét e célra fordítják.

Az emberi megismerés az érzékelésen és az értelem tevékenységén alapul. Amikor azonban a megismerés egy személyre irányul, kevésnek bizonyul az ész és az érzékelés, valami többre is szükség van ahhoz, hogy a személyt mint személyt, és ne csak mint tárgyat ismerjük meg.

„Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” (Zsolt 10,1)

Mire hazaértem, olyan izgatott voltam, hogy alvásról szó sem lehetett. Hat órán át vezettem, és elkövettem azt a baklövést, hogy a szokásos keresztény zenei adó helyett a híreket hallgattam a rádióban. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem, mialatt egyik rossz hír követte a másikat. Az elmémben gondolatok, a szívemben érzelmek kavarogtak.