A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
1. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
2. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
A világ különböző helyein készült interjúk csokrából kiválasztottuk a számunkra legérdekesebbeknek tűnő kérdéseket. Itt átnyújtjuk ezeket Emiliano Tardif atya válaszaival.
19. Elmesélne nekünk egy olyan gyógyulást, amely valami különlegesség folytán felkeltette a figyelmét?
Többet is elmesélek, amelyek Istenünk humorérzékét mutatják meg.
George Orwell hátborzongatóan igaz meséjének rajzfilmes feldolgozása, John Halas rendezésében.
A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16
Elmélkedés
Jézus csodás gyógyításainak többségénél a betegek keresik fel őt és kérik segítségét. Abban a hitben és reményben fordulnak hozzá a gyógyulni vágyók, hogy részesedhetnek az irgalmas Isten segítségében s meg is kapják ezt. A mai evangéliumban Jézus fordul oda a beteghez, ő kínálja fel számára a gyógyulás lehetőségét. A beteg az „irgalmasság házában” nem kapott irgalmat egyetlen embertől sem évtizedeken keresztül, most viszont rátalál az isteni irgalom.
A történet egyik mondanivalója az lehet, hogy Isten felkínálja nekünk is a gyógyulás lehetőségét. Ennek kapcsán felteszem magamnak a kérdést: Szeretnék-e meggyógyulni? Szeretném-e, hogy bűneimet eltörölve meggyógyítson? Mit válaszolok, amikor engem kérdez, hogy meg akarok-e gyógyulni?
Az evangéliumban szereplő bénához hasonlóan napjainkban is sok beteg van, akik azt mondják, hogy „nincs emberük,” aki segítene nekik. Magukra vannak hagyatva, senki nem törődik velük. A másik oldalon pedig mi állunk, akik talán azt mondjuk, hogy nincs betegünk, nem ismerünk senkit, akinek segíteni tudnánk. A nagyböjthöz hozzátartozik az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása. Keressünk magunknak tehát beteget vagy más rászorulót! Keressünk magunknak olyan személyt, akinek segíteni tudunk! Keressek olyan embert, akinek én lehetek az embere. Elsősorban ne a részvét vagy szánalom indítson a segítésben, hanem az, hogy mindenkiben Jézusnak szolgálok.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Isten, aki alkottad a mennyet és a földet, aki annyi jót adtál az embereknek, adj nekem kegyelmedben igaz hitet és jóakaratot, bölcsességet, okosságot és erőt, hogy ellen tudjak állni az ördögöknek, kerülni tudjam a rosszat, és tehessem a te akaratodat.
„…éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” (Iz 55,11)
Rájöttem, hogy van valami, amitől őrizkednem kell anyai mivoltomban. Néha Isten akarok lenni a gyermekeim életében.
„Edith Stein azon igyekszik, hogy a nők tekintetét magasztos példaképükre, Máriára irányítsa, aki anya és egyszersmind szolgáló” – írja Waltraud Herbstrith, azaz az Istenanyáról nevezett Teréz nővér a Kölni Karmelben 1971-ben.
„Noha Waltraud Herbstrith maga személyesen nem ismerte Edithet, azt hiszem, mégis sikerült neki nagyon életközeli képet alkotni róla.” ezt pedig Edith édestestvére, a New Yorkban élő Erna Biberstein írta szintén 1971-ben.
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54
Elmélkedés
A nagyböjti evangéliumokban sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik eljutottak a Jézusban való hitre. Általában egy csoda vagy egy csodás gyógyítás segíti őket abban, hogy előbbre jussanak a hit útján. Pontosan ez történt a tisztviselővel is, aki halálos beteg fia gyógyulása érdekében kereste meg Jézust. A nagyböjtben mi is mindannyian a hit útját járjuk. Vajon milyen jelet szeretnénk? Milyen jel képes hitet ébreszteni bennünk? Sokakat csak a tragédiák, a halálesetek gondolkoztatnak el vagy még azok sem. Mi lenne, ha nem várnánk a tragikus eseményekre? Mi lenne, ha most kérnénk Jézustól az élő hit ajándékát?
A húsvét ünnepéhez közeledve a nagyböjti evangéliumok fokozatosan felkészítenek minket Jézus feltámadásának csodájára. Ebbe a sorba illeszkedik a halálos beteg fiú meggyógyítása. Az eset azt mutatja, hogy Istennek hatalmában áll életet, új életet adni az embernek. A tisztviselő fia már halálán van, amikor az Úr segít rajta apja kérésére. Jézus csupán egyszerű mondattal válaszol a kérésre: „Fiad él” (Jn 4,50). Az apát megnyugtatja ez a kijelentés. Amikor pedig személyesen tapasztalja meg Jézus szavának igazságát, akkor hit ébred benne. A húsvéti beszámolókban és tanúságtételeknél majd látni fogjuk, hogy az új életet kapott, a halálból feltámadt Jézussal való találkozások is hitet ébresztenek.
Jó volna, ha eljutnék erre a húsvéti hitre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54
Elmélkedés
A nagyböjti evangéliumokban sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik eljutottak a Jézusban való hitre. Általában egy csoda vagy egy csodás gyógyítás segíti őket abban, hogy előbbre jussanak a hit útján. Pontosan ez történt a tisztviselővel is, aki halálos beteg fia gyógyulása érdekében kereste meg Jézust. A nagyböjtben mi is mindannyian a hit útját járjuk. Vajon milyen jelet szeretnénk? Milyen jel képes hitet ébreszteni bennünk? Sokakat csak a tragédiák, a halálesetek gondolkoztatnak el vagy még azok sem. Mi lenne, ha nem várnánk a tragikus eseményekre? Mi lenne, ha most kérnénk Jézustól az élő hit ajándékát?
A húsvét ünnepéhez közeledve a nagyböjti evangéliumok fokozatosan felkészítenek minket Jézus feltámadásának csodájára. Ebbe a sorba illeszkedik a halálos beteg fiú meggyógyítása. Az eset azt mutatja, hogy Istennek hatalmában áll életet, új életet adni az embernek. A tisztviselő fia már halálán van, amikor az Úr segít rajta apja kérésére. Jézus csupán egyszerű mondattal válaszol a kérésre: „Fiad él” (Jn 4,50). Az apát megnyugtatja ez a kijelentés. Amikor pedig személyesen tapasztalja meg Jézus szavának igazságát, akkor hit ébred benne. A húsvéti beszámolókban és tanúságtételeknél majd látni fogjuk, hogy az új életet kapott, a halálból feltámadt Jézussal való találkozások is hitet ébresztenek.
Jó volna, ha eljutnék erre a húsvéti hitre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.
Megújult orgona és templomkert.
Megújult orgona és templomkert.
