Hol volt, hol nem volt – talán nem is olyan messze, talán nem is olyan régen – volt egyszer egy népi demokrácia. Ebben a népi demokráciában élt és alkotott valaha egy ifjú titán. Éppen csak fölbukkant az ismeretlenségből, máris komoly hátszéllel vitorl…
Hol volt, hol nem volt – talán nem is olyan messze, talán nem is olyan régen – volt egyszer egy népi demokrácia. Ebben a népi demokráciában élt és alkotott valaha egy ifjú titán. Éppen csak fölbukkant az ismeretlenségből, máris komoly hátszéllel vitorl…
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9
Elmélkedés
A mai napon Szent Lukács evangélistát ünnepeljük. Írásának jellegzetessége, hogy az irgalmas Isten bemutatására törekszik. Emiatt művét az irgalmasság evangéliumaként szoktuk emlegetni. Ő a szerzője az Apostolok Cselekedetei szentírási könyvnek is. Eredetileg orvosnak tanult. Nem tartozott a tizenkét apostol testületéhez, de ő is Jézus tanítványa volt. Ő is azt a küldetést kapja, amit minden tanítvány: hirdesse az Isten országának evangéliumát. Lukács nem csupán szóban tesz ennek eleget, hanem lejegyzi, leírja az igehirdetésben elhangzottakat és összefoglalja az apostolok működésének első éveit. Evangéliumából az a Jézus bontakozik ki előttünk, aki az irgalmasságot hirdeti. Az Apostolok Cselekedetiben pedig a Jézus által alapított Egyház áll előttünk, amelynek apostolai az irgalmasság örömhírét hirdetik.
Az ünnep evangéliuma az apostolok missziós útra küldéséről szól. Útjuk során a megtérést és Isten országa eljövetelét hirdetik, ami Lukács szerint a jézusi üzenet legfontosabb eleme. Üres kézzel, de szívükben Jézus tanításával indulnak el, hogy Mesterük kérésére hirdessék Isten országának örömhírét. Az igehirdetés sikeréhez nincs szükségük másra, hiszen az igazság tanítása olyan erővel rendelkezik, amely meggyőzi az embereket. Az Atya újra és újra felkínálja az embereknek a megtérés lehetőségét, akik bűnbánatot tartva fogadják el ezen újabb és újabb kegyelmi ajándékot. Bűneink eltávolítanak minket Istentől, de ő ennek ellenére sem tagadja meg irgalmát tőlünk. A kiengesztelődés nagyszerű lehetősége a szentgyónás, számunkra is út, amely az irgalomban gazdag Istenhez vezet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Áldott vagy, atyáink Istene, századok századain át minden dicséretre és magasztalásra egyedül méltó, mert mindenben a te akaratod valósul meg, és nem az emberé. Te vagy az, aki megtanítod a benned hívőket, hogy akaratodat cselekedjék, és csodáidat minden időkön át hirdessék, mert Szentlelked vezet mindenkit a jóban, saját szívének és akaratának ihletése által.
Bakonyi István irodalomtörténész vezetésével.
Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54
Elmélkedés
Jézus farizeusokhoz szóló beszéde folytatódik a mai evangéliumban. Ismét kemény szavakkal beszél arról, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a korábbi időkben megölt prófétákért. A felelősséget azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert nem hallgattak Isten küldötteinek, a prófétáknak szavára és nem tértek meg. Gonosz cselekedeteikért és a lelki megtérés elmulasztásáért egyaránt felelősséggel tartoznak. Jézus szavai a múlt cselekedeteire vonatkoznak. De miért mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik bűnei miatt? Jézus előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a hibába esik, mint a korábban élők. Akikhez beszél éppúgy megölik Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit, a prófétákat. S Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a megtérést, mint a korábbiak. Elutasításuk oka az lehetett, hogy szívesebben választották a pillanatnyilag könnyebbnek tűnő megoldást. Egyszerűbb volt elnémítani a prófétákat, mintsem megváltoztatni életüket. A prófétai szó mindig arra figyelmeztetett, hogy térjenek vissza a törvény megtartásához.
Jézus ítéletei nekünk is szólnak, ha nem hallgatunk Isten szavára és nem tartjuk meg törvényeit. Milyen választ adok Isten hozzám intézett üzenetére? Vigyázok-e arra, hogy ne váljak önteltté, elbizakodottá? Elindulok-e a megtérés útján?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene. Töröld el elhunyt szeretteink minden bűnét és vétkét. Tekints esdeklő könyörgésünkre szent Fiad, Jézus Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt. Add meg nekik és nekünk is a bűneink bocsánatát. Szent Lelked ereje által, vezess bennünket az igazak útján, hogy kegyelmed segítségével elérjük az élet teljességét és viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel, hálával és megbocsátással emlékezünk meg.
A foglalkozások minden hónap harmadik szerdáján 16 óra 30-tól 18 óra 30-ig tartanak.
Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
Lk 11,42-46
Elmélkedés
Jézus korában a farizeusok csoportja arról volt ismert, hogy ők tartották meg a legszigorúbban a vallási előírásokat. Emiatt példaként tekintettek rájuk az emberek. A parancsok megtartásával önmagában nincs is gond az ő esetükben, csakhogy az eredeti mózesi törvényeket számos helyen kiegészítették, a vallási életet a legaprólékosabban igyekeztek szabályozni és a vallási törvényeket az élet más területeire is ki akarták terjeszteni. A farizeusi törvénytisztelet kimerült a szabályok külső teljesítésében s elveszett annak lényege. A törvények látványos megtartásával a farizeusok inkább csak az emberek tetszését keresték, mintsem Istenét. Jézus ezt a külsőségekben megnyilvánuló vallásos magatartást bírálja és ítéli el, felfedve a mögötte rejtőző helytelen gondolkozást és szándékot. A farizeusokkal való vitái során többször rámutat arra, hogy az igazságosság és a szeretet gyakorlása nélkül nincs igaz vallásosság.
Az igazságosság és a szeretet szolgálnak a törvények alapjául. Az igazságosság, amely meghatározza embertársainkhoz fűződő kapcsolatunkat, valamint a szeretet, amelyet tanúsítanunk kell Isten iránt, aki előbb szeretett minket s legfeljebb csak viszonozni tudjuk szeretetét. Ne szalasszunk el a lehetőséget a testvéri szeretet kimutatásában, mert ennek elmulasztása komoly bűnnek számít.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban a közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl, mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram, alázatért és jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek, hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik bosszút forralnak ellenem.
A tanulmányút szakmailag értékes és élményekben gazdag kirándulás volt.
„Egy keresztény értelmiségi Európára néz.”
„Egy keresztény értelmiségi Európára néz.”
