A műveltségi emlékezet manapság nem tartozik a leggyakoribb szövegszervező elvek, szellemi inspirációk közé (a közelmúltból Kalász Márton, a jelenből Vörös Viktória verseit említem példaként). Petrőczi Éva költészete azonban akárha egyetlen, nagy hommage volna. Igaz, ez a hódolati magatartás két irányba tekint: egyszerre tiszteleg a teremtett világ és az épületes kultúra előtt.