„A keresztények számára elérkezett a világért való elkötelezettség ideje” – ez a címe annak az újságcikknek, amelyet a pápa a Financial Times számára írt a karácsonyról. A vatikáni sajtóiroda tájékoztatása szerint a pápát az angol gazdasági napilap kérte fel a e cikk írására. A Jézus gyermekkoráról szóló most megjelent könyv adta a sugallatot a szerkesztőségnek, hogy a karácsony értelméről kérdezze a pápát. A Szentatya készséggel elfogadta a kérést, amint már más média esetében is történt. Egy alkalommal pl. a Bbc-ben szerepelt éppen egy másik karácsony ürügyén, Húsvétkor pedig az olasz Rai vallásos TV műsorában vett részt. Mindezt azért teszi – olvassuk a vatikáni sajtóterem közleményében -, hogy egy szélesebb tábor előtt beszélhessen Jézusról és üzenetéről az egyházi év kiemelkedő időszakaiban. 

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené” – ezt válaszolta Jézus amikor azt kérdezték tőle, hogy mit gondol az adófizetésről. Jézusnak ezzel az alapvető kijelentésével kezdi írását a pápa. Azok, akik kérdőre vonták Jézust, nyilvánvalóan csapdát készítettek, arra akarták kényszeríteni, hogy foglaljon állást egy heves politikai vitában, Izrael földjének római megszállásával kapcsolatban. Valójában azt akarták megtudni, hogy Jézus-e az annyira várt Messiás. Jézus szelíd válaszát magasabb szintre helyezi: figyelmeztet egyfelől a vallás politikai síkra terelésére, másfelől pedig a világi hatalom istenítésére, a gazdagság minden áron való keresésére. A kérdezőknek meg kellett érteniük, hogy a Messiás nem a császár és azt is, hogy a császár nem Isten. „Az én országom nem ebből a világból való” – így válaszolt Jézus Poncius Pilátusnak.

Írásában a pápa ezután a szegénységben világrajött Jézussal foglalkozik. Ez kihívást jelent elsőbbségeink és értékeinek számára, főként ennek az évnek a végén, amely sokak számára szűkölködés ideje volt. Milyen tanulságot vonhatunk le a betlehemi jászol alázatából, szegénységéből és egyszerűségéből? A pápa ezt válaszolja: a Karácsony jó alkalom arra, hogy olvassuk az Evangéliumot, hogy megismerjük Jézust és nemcsak a Jászol kisdedjét, hanem Őt is, akiben felismerjük az emberré lett Istent.

A keresztények az evangéliumból ösztönzést merítenek hétköznapi életükhöz, bármilyen területen dolgoznak. Főként akkor ha a világ gazdasági ügyeivel foglalkoznak, a parlamentben vagy pénzügyben, a bankbörzén. A pápa figyelmezet arra, hogy a keresztények nem menekülhetnek el a világtól, hanem ellenkezőleg kötelezzék el magukat a világ érdekében. Ugyanakkor azonban a Szentatya azt kéri, hogy a politikai és gazdasági életben való részvételük legyen ideológiamentes. Amikor a keresztények visszautasítják azt, hogy hódoljanak a kor által javasolt hamis bálványok előtt, nem azért teszik mert a világról alkotott felfogásuk régimódi. Ennek éppen az ellenkezője igaz, az hogy megszabadultak az ideológia kötelékétől és az emberről alkotott nemes felfogás vezeti őket, amely nem fogad el kompromisszumokat. A történelem során számos esetben történt, hogy a keresztények nem tettek eleget a császár követeléseinek. A római birodalomtól kezdve a múlt század totalitárius rendszeréig a császár emiatt nem tudott Isten helyébe lépni. 

A keresztények azért küzdenek a szegénység ellen, mert elismerik az ember képmására alkotott és örök életre rendelt minden emberi személy méltóságát. A keresztények, mint a teremtett világ kezelői azért fáradoznak, hogy a föld javait igazságosan osszák el. „Kötelességünk, hogy gondoskodjunk az elesettekről és a gyöngékről” – írja a pápa. A keresztények elutasítják a kapzsiságot, mások kihasználását, abban a mély meggyőződésben, hogy a Jézus által hirdetett nagylelkűség és szeretet az egyedüli út, amely elvezet az élet teljességére. A pápa gondolatai szerint a keresztény hittel együtt jár a béke és az igazságosság ügye melletti elkötelezettség mindenki számára. Ezekkel a célkitűzésekkel számtalan ember egyetért és ez nagy reményt jelent a keresztények egymás közötti és más vallásokkal való együttműködése számára.

A Financial Times angol gazdasági napilap felkérésére írt karácsonyi elmélkedését a pápa ezekkel a szavakkal zárja: „Itália földjén a betlehemi jászolok hátterét sok esetben antik római épületek romjai alkotják. Mintegy jelezve, hogy a Gyermek Jézus születése egy régi rend, a pogány világ végét jelenti, amelyben a Császár követeléseire nem volt könnyű nemmel válaszolni. Most egy új ország lépett életbe, amely nem a fegyverek erejére, hanem a szeretet hatalmára épül. Jézus elhozta a reményt azok számára is, akik a társadalom peremén élnek és akik a tovatűnő világ változó szerencséjének áldozatai. A betlehemi jászoltól Krisztus arra hív minket, hogy mennyei országa polgáraiként éljünk és ezt az országot minden jóakaratú ember már itt a földön megépítheti.”

(ik)