Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés

Erzsébetnél tett látogatása alkalmával Mária csodálatos szavakkal dicsőíti Istent. Elsősorban nem Erzsébetnek szóló válasz ez az ő köszöntésére, hanem Istennek adott felelet, amelyben hálát ad. Hálát mond azért, hogy Isten kiválasztotta őt arra, hogy a Megváltó anyja legyen. Az Urat magasztaló imájának alapgondolata az isteni irgalmasság, amiért illő hálát adni. Az irgalmasság mutatkozik meg abban, hogy az ebben a világban hatalommal rendelkezőknek félre kell húzódniuk, a megváltás ugyanis mindenkinek, minden embernek szól, és nem lehet egyesek kiváltsága. Isten irgalma emeli fel az alázatosakat és kicsinyeket, akiknek szívétől távol áll a gőg, és Istenre bízzák életüket. Az éhezők táplálása szintén az irgalmasság megnyilvánulása, ők érzik igazán, hogy mit jelent Isten jótéteményeiből részesedni.

Mindezzel szemben áll emberi kicsinyességünk, szűkkeblűségünk. Az a lelkület, amikor a magaméhoz ragaszkodom, a magam erejében bízom, és nem akarom elfogadni mindazt, amit Isten ad, sőt, amivel elhalmoz engem.

„Isten irgalma nemzedékről nemzedékre száll” (Lk 1,50) – írja az evangélista. A mi nemzedékünkre is. Napjaink emberének jó volna odafigyelni az irgalmasság jeleire. Ne maradjak szemlélője annak, hogy Isten irgalma milyen lelki átalakulást eredményez más embereknek, amikor a szentgyónásban megérinti őket a kegyelem, hanem legyek én is részese ennek. Engedjem, hogy Isten irgalma eltörölje bűneimet és lelki újjászületést adjon nekem is! Legyek hálás azért, hogy megtisztult szívvel és lélekkel fogadhatom Isten Fiát!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Te Úr vagy minden nép fölött,

és Szegletkő, mely összeköt,

sárból formáltad hívedet,

most jöjj, fejezd be művedet!

Eljő, eljő Emmánuel,

Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)