Nemcsak egy, hanem két szobor is könnyezik. Ebben a percben is, hogy ezt olvasod. Június utolsó vasárnapja óta könnyezik a pásztói Szentlélek Templomban a Rosa Mystica Szűzanya-kegyszobor.
Bizalommal fordulok hozzátok, gyermekeim õrangyalai, kiket Isten állított melléjük.
Mindenekelõtt azért a kegyelemért könyörögjetek,
Megjelent egy cikk a Magyar Nemzet [2016.] október 17-i számában a lengyel abortusztüntetések kapcsán Antoni Rita tollából, amely – leginkább az egyes nőket ért méltánytalanság és fájdalom tapasztalatából kiindulva – a legális abortusz mellett száll síkra. Ahogy a szerzőt, úgy engem is a szenvedő nők körében szerzett tapasztalatok késztettek ennek a cikknek a megírására – mégis, a levont következtetések mások. Ami engem az úgynevezett „életvédő” szolgálatban elindított, az nem valamiféle ideológia vagy akár a meg nem született magzatokért érzett aggodalom volt, hanem az azzal a nem csillapodó, életet elszívó fájdalommal való találkozás, amellyel a terhességmegszakítást átélt nőkre jellemző.
2. VILÁGIAK A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN
„Kiválasztott más hetvenkettőt” (Lk 10,1)
2. 1. Teológiai és egyházjogi alapok.
A történelemnek azokban a korszakaiban, amikor „egyházon” elsősorban a klérust értették, a lelkipásztori küldetést is kizárólagosan papi feladatnak tartották. Úgy gondolták, hogy az örömhír továbbadása, az embereknek Krisztushoz való elvezetése, a testvéri közösség építése csupán az e célra kiképzett specialisták dolga, a többi kereszténynek, a „tömegnek” elég a saját üdvösségével törődnie.
2. VILÁGIAK A LELKIPÁSZTORKODÁSBAN
„Kiválasztott más hetvenkettőt” (Lk 10,1)
2. 1. Teológiai és egyházjogi alapok.
A történelemnek azokban a korszakaiban, amikor „egyházon” elsősorban a klérust értették, a lelkipásztori küldetést is kizárólagosan papi feladatnak tartották. Úgy gondolták, hogy az örömhír továbbadása, az embereknek Krisztushoz való elvezetése, a testvéri közösség építése csupán az e célra kiképzett specialisták dolga, a többi kereszténynek, a „tömegnek” elég a saját üdvösségével törődnie.
Euszebiosz egyháztörténete az Egyház első századairól tanúskodik arról, hogy az ősegyház tagjai sem kompromisszumra, sem párbeszédre nem voltak hajlandók tévtanítások képviselőivel. Tették ezt nemcsak a kor társadalmi megvetését, de akár a legkegyetlenebb mártírhalált is vállalva.
Az ősegyház írott története ma is tanúságtevője annak, hogy az igazságban nem lehet kompromisszum, tévtanításokkal pedig nem lehet párbeszéd – nem szeretetlenségből, hanem az igazság lényegi természetéből adódóan: elég egyszer meg- és felismerni a 2+2=4 igazságát, hogy ennek lényege szerint többé lehetetlen legyen kompromisszumot kötni vagy párbeszédet folytatni azzal, hogy 2+2 esetleg vagy néha =3.
Hazánk és nemzetünk két legnagyobb térítő apostola volt Szent Adalbert és Szent Gellért. S még mielőtt a magyar nép vérébe oltatott volna a Boldogságos Szűz szeretete, már a Boldogságos Szűz anyai gondjaiba vette a magyar nemzetet, mert e két férfiút, e két vértanú apostolt ő könyörögte ki az égtől a magyar nép számára. Szent Adalbert ugyanis az ő közbenjárására szabadult meg a haláltól, Szent Gellért pedig az ő közbenjárására született. Szent Gellért gyermekkorától fogva a legnagyobb kegyelettel viseltetett a Szűzanya iránt…
Az alábbi írás a Church Militant vezetője, Michael Voris S.T.B. 2014. október 28-ai „The Vortex” műsorának magyar fordítása alapján készült. Ebben az adásban Voris a 2014-es rendkívüli családszinóduson történteket, és a szinódus utáni püspöki nyilatkozatokat elemzi.
A 2015-ös rendes szinóduson történtek, valamint a szinódusokat lezáró apostoli buzdítás, az Amoris Laetitia tartalmának és fogadtatásának fényében szomorúan azt kell mondanunk: Voris szavai prófétaiaknak bizonyultak.
Kedves Olvasóm!
Ha van egy kis maradék időm, akkor passzióból, jókedvből, szenvedélyből, vagy – akár „függőségből” is mondhatnók – írom az életigét. A Focolare közösség szelleme ihletett meg már ki tudja (?) – hány éve, ( 20-30 ?) s nagy lelki hasznot merítettem belőle. Vezérfonálként használom a mindennapi elmélkedéshez, ahol a téma egy gondolat-csokor felé van kihegyezve. Csak a vázlata van meg .A napi elmélkedések is csak vázlatok. Nagy megbecsüléssel vagyok azok iránt, akik naprakészen ezt kidolgozzák, a közjónak rendelkezésére bocsátják. Bárcsak egész népünk Isten igéjén rágódna.
Évről-évre több világi hallgató tanul a hittudományi főiskolákon és a hitoktatói tanfolyamokon. Egyre többen vállalnak teológiai végzettség nélkül is kisebb-nagyobb szolgálatokat plébániai közösségükben. Mintha rádöbbentünk volna, hogy az egyház küldetésének mi világiak is részesei vagyunk, hogy az Isten Országáért nekünk is tenni kell valamit.
De mit? Tulajdonképpen mi a mi feladatunk? Ma sokan a hiányzó papok pótlásában látják az egyházi szolgálatot vállaló világiak egyetlen, vagy legalábbis legfőbb szerepét. Csakhogy a világiak nagyon kevés dologban tudják helyettesíteni a papokat, és éppen a legfontosabbakban nem. Igaz, hogy ez a kevés is segítség, hiszen így pásztor híján nem széled szét a nyáj, és valamiképp azért az igeistentisztelet is megszenteli az Úr napját. De ezek csak szükségmegoldások. Az egyház ínséges helyzetében készséggel vállaljuk őket, igazi feladatunk azonban más.
