Battaplébánia

Tematizálás.   –   Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az élet küzdelem és harc: Könnyű erre rábólintani, mert valamennyien küzködünk, s ezt úgy rendesen át is éljük. De küzködéseinknek nem sok az eredménye, s ez az észrevételünk elviszi lelki harcaink kedvét, s így egyre bágyadtabb és eredménytelenebb helyzetben találjuk magunkat. Ennek oka talán az, hogy lelki harcaink átláthatatlanok és nagyon bonyolultak. Megérett így az a felismerés, hogy minden erővel keresni kell minden vonatkozásban az egyszerűséget és átláthatóságot.

„Azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1Jn 4,19)

Egyik konferencia szünetében azon kaptam magam, hogy a standoknál nézelődöm. Legtöbb árus olyan portékát kínált, ami alkalmas rá, hogy a szolgálatunk eszközévé tegyük, mert segítségével valakinek vagy valakiknek az életét megváltoztathatjuk. Mikor belegondoltam, hogy olyasmit vehetek, amivel – legyen bármilyen apróság, de – hozzájárulhatok az Ország építéséhez, célzottabban kezdtem keresni valamit, amit magamon viselhetek, használhatok, vagy otthon kirakhatok.

„Odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.” (Jn 10,17–18) Jézus önszántából adta értünk életét. A kereszten elhangzott szavai sem a megadás, hanem a halál fölötti győzelem szavai voltak. Hathatós fegyverként használhatjuk őket a gonosz elleni küzdelmeinkben.

„Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket”(Mt 26, 40).

Ilyenek vagyunk mi, papok, emberek: egy kőhajításnyira tőlünk játszódik le isteni haláltusád: minden idők legnagyobb harca a gonosszal szemben – és reánk nagyobb hatással van a lelkünket megfekvő szörnyű álmosság. Nem a bűn, nem a részvétlenség, a nemtörődömség álma ez?

Az előadás azt mutatja be, hogy mit jelent a Húsvét a keresztény ember számára. A Húsvét a keresztények hitében a Feltámadás ünnepe, egyben a legfontosabb ünnep, hiszen a Feltámadás valóságának hite a kereszténység ember- és világképének sarkköve. E hit alapjául az üres sírról és a feltámadott Krisztus megjelenéseiről szóló apostoli tanúságtételek szolgálnak. A Feltámadás hite az egyházi liturgiában és a keresztény szimbolikában is központi szerepet tölt be.

Az eucharisztikus csodák

Jóllehet az evangéliumokban s az Egyház hagyományában foglalt igazságok csodák támogatására nem szorulnak, mégis Isten időről-időre művel ilyeneket, hogy ezekkel, mint karizmákkal az igaz vallást megjelölje, kitüntesse s az egyesekben meg-megfogyatkozó hitet újraélessze, támogassa, talpraállítsa. Olykor előtte kedves művek, áhítatgyakorlatok előmozdítására használja Isten a csodákat. Nem ritkán azonban az isteni irgalomnak, könyörületnek van főszerepe abban, hogy Isten ily rendkívüli eszközökhöz nyúljon, főleg ha nagy, hősies bizalom szinte provokálja az ő közbelépését. A történelmi hitelességű csodák tekintélyes része épen az Oltáriszentségben való hitet támogatja. Nem fog ártani, ha egyik-másikat felemlítjük, főleg olyanokat, melyek emléke szinte megöröködött, vagy amelyek napjainkban, majdnem szemünk láttára mentek végbe s így nagyobb hatással vannak reánk.

Magyarország az én hazám nem német,
Oda vágyik az én szívem, míg élek.
Vígy el vígy el édes lovam hazámig.
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Száraz ágról messze rebben a fecske,
édes rózsám, jutok-e még eszedbe?
Hogyne jutnál, el sem felejtettelek,
Óra nincsen,miben nem emlegetlek.

Elindultam hosszú útra egyedül,
Minden felé borul az ég nem derül.
Én felültem a világ vad lovára,
De zabolát nem tettem a szájába.
Én felültem a világ vad lovára, de zabolát nem tettem a szájába.

Ezt az imát Szent Klára Szent Ferenctől tanulta és naponta elimádkozta.

Imádság és dicsőítés az Üdvözítő jobb kezéhez

Dicsőség és dicséret legyen néked szentséges jobb Kezed sebéért, Uram Jézus Krisztus.

Ezen szent seb által engedd el minden bűnömet, amit ellened vétettem: gondolattal, szóval és cselekedettel, amikor hanyag voltam szolgálatodban, amikor romlott testem gyönyörködött akár aludtam, akár ébren voltam.

„Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” (Fil 2,3)

Ezelőtt néhány hónappal volt egy viszonylag húzós beszélgetésem egy barátnőmmel. Azért mondom, hogy „viszonylag” húzós, mert olyan a kapcsolatunk, hogy mindig elmondhatjuk egymásnak, amit akarunk, aztán léphetünk tovább. Ezzel együtt, nem volt kellemes.