Battaplébánia

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk.

Te   türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és   konfliktusainkat, mint növekedésre kapott  lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.

Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.

A riportfilm a püspök halála előtt (1994) készült, a Magyar Televízió sohasem mutatta be.
További információ Cserháti Józsefről itt.

„Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.” (Zsolt 28,7)

Nemrég hallottam egy rádiós igehirdetésben, hogy „ha stresszes vagy, ez azt mutatja, nem bízol eléggé Istenben”. Épp stresszes napom volt, nem igazán vettem komolyan, amit mondott. „Dehogynem bízom Istenben, csak az a baj, hogy ma nincs lehetőségem ráhangolódni.”

A feszültség már reggel kezdődött. 50 mérföldet kellett autóznom, hogy elérjek egy élő rádiós interjúra egy másik városban. Ahogy közeledett az indulásom ideje, mintha minden ellenem esküdött volna. Eszembe jutott, hogy fel kell adnom egy adóbevallást.

Sokszor megfigyeltem a következő dinamikát, amikor valamely egyházi személy a Katolikus Egyházzal kapcsolatos ún. „forró” témákról nyilatkozik. Egy idő után ezek között biztos szóba kerül a papi cölibátus kérdése, és ha erre sor kerül, akkor a meginterjúvolt egyházi személy gyakran védekező álláspontra helyezkedik, és hogy modernnek, megértőnek, az idők szavát jól hallónak stb-nek látszódhassék, imigyen védekezik: „De ez csak egy egyházi hagyomány, nem dogma” – azt sugallva ezzel, hogy a latin rítusban kötelező papi cölibátus szabadon vitatható téma, és nem is fontos, „hiszen ez csak egy egyházi hagyomány”, így akár már holnap lehetne másképp is.

Az újszülöttnek minden vicc új. Bár nem mai keltezésű a jelen bejegyzésben elemzett cikk, biztosan vannak mások is rajtam kívül, akikhez csak évekkel megszületése után jut el a szenzációs hír: két Nobel-díjas kutató kiáll a homeopátia mellett! Mivel a lenti írás iskolapéldája annak, hogyan lehet manipulálni a T. Olvasókat, úgy gondoltam, megér egy elemzést.

Az újszülöttnek minden vicc új. Bár nem mai keltezésű a jelen bejegyzésben elemzett cikk, biztosan vannak mások is rajtam kívül, akikhez csak évekkel megszületése után jut el a szenzációs hír: két Nobel-díjas kutató kiáll a homeopátia mellett! Mivel a lenti írás iskolapéldája annak, hogyan lehet manipulálni a T. Olvasókat, úgy gondoltam, megér egy elemzést.

1984. szeptember 23-án a Szűzanya Jézus rózsafüzérét tanította meg Jelenával és Marijanával, amelyet azóta is térden állva imádkoznak a međugorjei imacsoportban. Először a Hiszekegyet imádkozzák, utána pedig a hét titkot. Minden titok után elimádkoznak öt Miatyánkot és megismétlik a következő fohászt:

„Ó, Jézus, légy segítségünk és erősségünk!”

1984. szeptember 23-án a Szűzanya Jézus rózsafüzérét tanította meg Jelenával és Marijanával, amelyet azóta is térden állva imádkoznak a međugorjei imacsoportban. Először a Hiszekegyet imádkozzák, utána pedig a hét titkot. Minden titok után elimádkoznak öt Miatyánkot és megismétlik a következő fohászt:

„Ó, Jézus, légy segítségünk és erősségünk!”

Elrettentésül ezt is közreadom. Ennél még „ilyenebb” a Ken-Jézus a pápanyalóka blog oldalán. A szerk.

Elrettentésül ezt is közreadom. Ennél még „ilyenebb” a Ken-Jézus a pápanyalóka blog oldalán. A szerk.