Ritualitás és szakralitás a szent liturgiában
Posted in: Egyéb
1. Rítus
1.a) A szinkronikus és diakronikus egység biztosítéka
A liturgia kontextusában a rítus az Egyház hivatalos imájának rendjét jelenti, mely által a külső istentiszteleti formák, vagyis a megfelelő szövegek és cselekmények kötelezően le vannak rögzítve. A rítus tehát magában foglalja egy meghatározott kultusz kötelező formáit úgy, ahogyan azt egy részegyházban vagy egy rítuscsaládban ünneplik. A rítus nem maga a szent cselekmény, hanem mindazon gyakorlati normák és formulák összessége, melyek az egyes liturgikus funkciókat szabályozzák, és amelyeket azok végrehajtásánál figyelembe kell venni.

Amikor egy új telefont kapunk, először elolvassuk a használati utasítást, hogy tudjuk, miként használhatjuk jól. Amikor összeszerelős bútort vásárolunk, először megnézzük az útmutatót, hogy miként kezdjünk hozzá. Éppen így Christopher West: A test teológiája kezdőknek című műve egy alapmű ahhoz, hogy hozzálássunk feltárni azt az emberi testről és szexualitásról szóló használati utasítást, amelyet Szent János Pál 1979 szeptembere és 1984 novembere között adott közre 129 rövid beszédében.
Egyetlen emberrel, még a legelvetemültebbel sem lehet Isten dolgairól beszélni anélkül, hogy ebből igen nagy haszon ne származnék.
„Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.” (Péld 31,11)

Az irányt tévesztett etika
„A házasság az az állapot, amelyhez minden másnál több erény és állhatatosság szükséges; ez egy állandó gyakorlat az önmegtagadásra.” (Szalézi Szent Ferenc)





