Battaplébánia

Vajon meghallgatásra találnak-e azok az imák, amelyek egy-egy győzelem reményében szállnak az ég felé? Van-e összefüggés hit és foci között? Jobb focista lesz-e attól valaki, ha megtér? Népszerűbb és jobb ember mindenképp, ahogy ezt a holland sztárfocista, Wesley Sneijder esete is bizonyítja.

1. Segíts neki, hogy a mennybe jusson. Ez a legfontosabb feladata minden katolikus nőnek. A te feladatod, hogy segíts neki eljutni a mennybe – nem úgy, hogy te vagy a tüske, mely megszenteli őt, hanem azzal, hogy a társa vagy, aki vele jár és bátorítja őt, amikor nehéz az út.

2. Süss olyat, amit szeret. Mindannyian hallottuk már a mondást, hogy az út a férfi szívéhez a gyomrán át vezet. Ez igaz. Nem tudom, hogy a férfi agyban miért van az, hogy étel = szeretet, de tuti, hogy így van. Ha főznek egy férfinek, akkor azt érzi, hogy szeretik és gondoskodnak róla. Nem kell, hogy ez nehéz feladat legyen. A férfiak egyszerűek. A nők szeretik a romantikus vacsorát valahol; a férfiakat a meleg serpenyőben a brownie és egy villa is izgalommal tölti el.

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29

Elmélkedés

Az evangéliumok csupán néhány jelenetet őriztek meg Tamás apostollal kapcsolatban. Ezek közül az egyik legérdekesebb, amikor Jézus elindul barátjához, Lázárhoz, akit feltámaszt a halálból. Ekkor Tamás nagy lelkesedésében azt mondja apostoltársainak, hogy „Menjünk, és haljunk meg vele!” (Jn 11,16). Kijelentésében benne van, hogy már sejti a tanítványi élet lényegét: együtt élni és halni a Mesterrel. Kész arra, hogy akár az életét is odaadja Jézusért, akit megismert. Jézus tanítványaiként nekünk is e cél felé kell haladnunk. Ha ővele élek a földön, halálomban is vele fogok találkozni, s ő fog feltámasztani az Istennel való örök életre.

Egy másik alkalommal, amikor az utolsó vacsorán Jézus az ő távozásáról beszél, Tamás megjegyzi: „Uram azt sem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnénk hát az utat?” (Jn 14,4). E kérdés kapcsán fejti ki Jézus, hogy ő az út, aki az Atyához vezet. Tamás tehát ha nem értett valamit, bátran kérdezett. Legyen nekünk is bátorságunk a szívünkben megfogalmazódó kérdésekkel Isten elé állni!

Harmadikként pedig említsük meg Tamás kételkedésének és megbizonyosodásának esetét, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Egy érdekes mozzanatra szeretném most felhívni a figyelmet. Az embereket általában arcukról ismerjük fel. Tamás viszont nem Jézus arcát akarja bizonyítékként látni, hanem a sebhelyeket. Bizonyítékot akarván csupán a Jézus kezén, lábán, oldalán lévő sebeket említi és semmi mást. E sebek tehát a feltámadt Krisztus igazi ismertetőjegyei Tamás számára s az én számomra is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, hiszem, hogy Te teremtettél, és hiszem, hogy ma is szeretsz engem. Egészen átjár, és körülvesz a Te teremtő energiád, erőd, és szereteted, a jóság és a szépség hatalma. Jöjj a Te gyógyító erőddel és ajándékozz meg testem és lelkem egészségével! Néha a gyermekkor zavaraitól szenvedek, a hiányos odaadás, a kevés szeretet, de saját hibáim és kudarcaim miatt is. De hiszem, hogy Te mindent meg tudsz bocsátani és mindent képes vagy meggyógyítani. Segíts, hogy ne szenvedjek többé a keserű érzésektől és élményektől! Szabadíts meg engem Szentlelked által minden negatív tapasztalattól és rossz emléktől! Adj nekem új jövőt, az öröm és a biztonság új érzetét, új kapcsolatot Veled és felebarátaimmal! Engedd, hogy átéljem gyógyításod valóságát és teljességét! Uram, bízom segítségedben. Gyógyíts meg és fordíts magad felé engem!

Idén 11. alkalommal adják majd át augusztusban a Szent István Emlékérem és Díjat.

Örörmmel töltött el, amikor rábukkantam Cseh Péter atya blogjára. Aktuális témákat is feszeget. A „selfie” működésének magyarázatát osztom meg először. A szerk.

Ha vallást teremtünk egy ember köré, akkor a vallás érzelmi mechanizmusa és logikai rendszere kezd el működni. Az imádott ember megsértése az őt imádók legszentebb érzéseit sérti meg. Az imádott ember kérdések elé állítása az istenkáromlás gyanújával lesz páros. Míg a valódi Isten eltűri, sőt a legtisztább bizalomnak tartja a kegyetlen őszinteséget saját Fiától: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27,46), addig az istenített ember még a hétköznapi őszinteséggel sem képes szembenézni, mint ahogy a rajongói sem.

„Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: ’Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!’ Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek.” (Józs 2,1-2)

Régebben azt gondoltam, hogy ha Istennek egy feladathoz szüksége van valakire, akkor a legkiválóbbak közül választ. Tudod, milyen nőkre gondolok, például. Akik nem üvöltöznek a gyerekeikkel, akik nem borulnak ki a hobby-boltban, mert nem tudnak választani a sok csodás készlet közül; mindig előre tudják, mit főznek vacsorára, és úgy jönnek a bibliaórára, hogy otthon mindent elrendeznek előtte.