Battaplébánia

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22

Elmélkedés

A mai evangéliumban a régi törvények megtartásával kapcsolatban kérdezik Jézust. Ide tartozik a böjt, amelyet mind Keresztelő János, mind a farizeusok tanítványai megtartanak, de nem tartják meg a Jézushoz tartozók. A vitát eredményező kérdés háttere az, hogy a zsidó vallásban a hagyományok tisztelete elsőrendű. Egyes vallási hagyományok azonban az évszázadok alatt kiüresedtek, elveszítették lelki tartalmukat. Jézus új tartalommal szeretné megtölteni ezeket a kiüresedett hagyományokat.

A böjttel kapcsolatos kérdésre adott válaszában Jézus egyértelművé teszi, hogy személyével az üdvösségtörténetnek egy új időszaka kezdődött el. A régi törvényt tökéletesítve már új törvények vonatkoznak erre az időre. A régi vallásosság helyébe egy új lelkület lép. Ezt szemlélteti a régi és az új dolgok összehasonlítása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus megszünteti a régi törvényt. Erre utal, hogy a foltról és a borról szóló hasonlatokban a régi szövetet, illetve a régi bort is kár volna tönkretenni vagy veszni hagyni, azokat is meg kell menteni. Jézus új törvénye már nem az emberi előírásokon alapszik, hanem a szereteten, amelyet közvetlenül tőle tanulhatunk meg, és amely minden Istentől származó törvény hátterében felfedezhető. Nem csupán tanítja nekünk a szeretet új törvényét, hanem önmagát állítja annak példájaként és mértékeként.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm.

Vándorlók és menekültek: útban egy jobb világ felé

Január 19-én vasárnap.
Ismétlés: szerdán.

Az est témája volt az egységesen kiadott imarend szerint, hogy Együtt… szentek vagyunk.

2014. január 19-26. között
„Hát részekre szakítható-e Krisztus?”

Ezt a munkacímet adta II. János Pál pápa első nagy, tanító célzatú munkájának, melyben az ember születéséről gondolkodik, különösen a szexualitás és az erotikus vágy vonatkozásában.

„Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.” (Lk 15,20)

A lányom a két barátnőjével és jómagam bepakoltunk az autóba, hogy felmenjünk a hegyekbe egy ottalvós csúszdázásra. Azt terveztük, hogy útközben felvesszük a fiamat is, aztán irány a hócsúszdapálya. Gyönyörű napot töltünk majd fenn, s szép, havas emlékekkel térhetünk haza. A valóság viszont tele volt csalódással.

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Megbízható tanú

Meglepő ismertetést olvasok arról, hogy a bírósági tárgyalásokon meghallgatott tanúk mennyire megbízhatatlanok. Nem arról van szó, hogy szándékosan hazudnának vagy félre akarnák vezetni az igazságszolgáltatást, hanem arról, hogy néhány hét vagy hónap után már nem tudnak visszaemlékezni az eseményekre. Valószínűleg meg sem figyelték pontosan, az idő múlása pedig tovább homályosítja, torzítja a bennük kialakult képet. A tanúk sok esetben még az olyan alapvető dolgokra sem emlékeznek, hogy például milyen színű volt egy autó, nem is beszélve az apróbb részletekről, amelyek fontosak lehetnek az esetek megítélésekor. Az egymással gyökeresen ellentmondó vallomásokból nehéz kideríteni az igazságot, s a bíróknak komoly feladatot jelent az egyes tanúvallomásokból szerzett ismeretek mérlegelése, annak megállapítása, hogy melyiket milyen súllyal vegyék figyelembe. Nehéz eldönteniük, hogy melyik tanú emlékei állnak közelebb az igazsághoz. Ilyenkor az a kérdés, hogy ki a megbízható tanú? Ki állítja a valóságot?

Tanúskodásról olvasunk a mai evangéliumban, Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételéről. Bátran állíthatjuk, hogy János tanúskodása megbízható és igaz. Pontosan emlékszik arra, hogy mi történt Jézus keresztelésekor, nem színezi ki a történteket, nem felejt el belőle semmi lényegeset, és nem tesz hozzá semmit. Arról tanúskodik, hogy amikor a Jordán folyó vizében megkeresztelte a hozzá érkező Jézust, látta az égből galamb alakjában ráereszkedő Szentlelket. Az elmúlt vasárnap, Krisztus megkeresztelkedése ünnepén erről szólt az evangélium, de akkor a megnyíló égből leereszkedő Szentlélek említése mellett az is szerepelt, hogy a mennyei Atya szózata hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” (Mt 3,17). Keresztelő János ugyan nem állítja, hogy ő hallotta ezt az égi hangot, de a mennyei Atya szavaival megegyező tartalmú az ő tanúskodása: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1,34).

És ha már megbízhatóságról és igazságról beszélünk a Keresztelő szavaival kapcsolatban, akkor ne menjünk el azon kérdés mellett, hogy vajon mennyire megbízható János evangélista, aki évtizedekkel később írja le mindezeket az eseményeket? Vajon ő jól emlékezik vissza a történtekre? Hosszú idő elteltével is pontosan emlékezik a részletekre? Könnyen megkerülhetnénk ezt a kérdést azzal, hogy a Szentírás minden könyve, így János evangéliuma is sugalmazott írás, tehát a Szentlélek ügyelt arra, hogy a szerző csak az igazságot jegyezze le. A sugalmazásnak köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy igaz mindez. De most mégse elégedjünk meg ezzel a válasszal és firtassuk nyugodtan a kérdést! Nézzünk csak egy kicsit mélyebbre a szövegben! János evangéliumának ez a szakasza (Jn 1,19-51) a kereszteléstől a kánai csodáig írja le az eseményeket. Először szó van a papok küldöttei előtt tett tanúságról, majd a Jézus jelenlétében tett második tanúskodásról. A következő jelenetben János tanúságtételének hatására két tanítványa követni kezdi Jézust, tanítványai lesznek, majd pedig újabb személyek csatlakoznak hozzá. E részeket a „másnap” időhatározóval köti össze az evangélista. A kánai menyegzőn történtek elbeszélése így kezdődik: „Harmadnap menyegző volt a galileai Kánában” (Jn 2,1). Tehát a megkeresztelkedést követő harmadik napon történt a lakodalom. János evangélista napra pontosan emlékezik vissza a történtekre és így írja le őket. Sőt! A részletekre órára pontosan emlékszik. Ezt igazolja, hogy amikor a két tanítvány követi Jézust és nála maradnak, akkor így zárul a leírás: „Körülbelül tíz óra volt” (Jn 1,39). Hihetetlen precizitás! Hihetetlen pontosság! A kereszteléstől a kánai csodáig napra pontosan, szinte óráról órára követhetjük az eseményeket. Éppen az a hihetetlen precizitás és határozottság igazolja, hogy János evangélista írása megbízható. Nem hímel-hámol, nem fecseg össze-vissza, kijelentéseiben nyoma sincs a bizonytalankodásnak. Ehhez jön még, hogy nem mástól, nem bizonytalan tanúktól szerzi be információit, hanem ő is ott van ezeknél az eseményeknél, ő az egyik tanítvány, aki követni kezdi Jézust. Pontosan emlékezik e számára is sorsdöntő eseményekre.

E gondolatok folytatásaként próbáljunk személyes választ adni a következőkre: Hiszek-e a Jézusról szóló tanúságtételben? Hiszem-e, hogy az evangélium az igazságot tárja fel előttem? Tanúságot teszek-e mások előtt hitemről és Jézusról?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te az Isten Fia vagy. Hiszem, hogy te vagy az Isten báránya, aki elveszed a világ bűneit. Hiszem, hogy te vagy minden ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád hasonlóan éljek! Tégy engem követőddé, hogy vezetéseddel az Atyához jussak! Tégy engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy engem buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem!

Sajtótájékoztató – két pályázat:
rajz és próza.

Idézetek Pio atyától

„Egyedül csak Jézus értheti meg, milyen kínokat élek át, amikor a Kálvária fájdalmas jelenetére készülök. Hasonlóképpen elképzelhetetlen, hogy milyen megkönnyebbülést jelent Jézusnak nemcsak az, hogy együtt szenvedünk vele, hanem az is, hogy rátalál egy lélekre, aki szeretete révén nem vigasztalást kér tőle, hanem részese az ő fájdalmának.”