“Karácsony az egész napos tévézés ideje.” Mi másé? Mivel is lehet tölteni az egész hetes családi szabadságot, az iskolai szünetet? Bőségesen lehetett a tévéműsorok között válogatni ezen a karácsonyon is! Minden évben számos kimutatás készül arról, hogy ebben az időszakban melyek a megunhatatlan, vagy éppen fájdalmasan megunt és lebutított, “szórakoztató” karácsonyi filmjeink.
A múlt?
Vlagyimir Putyin Oroszországa könyörtelen abortuszgyár. Minden megszületett gyermekre egy abortált jut. Ez négyszer annyi, mint Olaszországban, és kétszer annyi, mint Magyarországon.
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés
A polgári esztendő utolsó napján a hálaadás és a köszönet fogalmazódik meg szívünkben Isten felé mindazért, amit nekünk adott, illetve ehhez a bocsánatkérés kapcsolódik mulasztásaink, hibáink miatt. Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt és annak minden napját, s ma előtte kell számadást tartanunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnk felhasználásáért. Mire használtuk ezt az évet? Közeledtünk-e Isten felé? Segítettük-e embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Erősödött-e hitünk? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e? Felhasználtam-e az elmúlt esztendő napjait arra, hogy erősítsem Krisztussal való kapcsolatomat? Törekedtem-e minden nap akaratának teljesítésére?
Amellett, hogy visszagondolunk a mögöttünk hagyott évre, előre is tekintünk. Tervezgetünk, elhatározásokat teszünk. Mire fogom használni az előttem álló év napjait, amelyeket új lehetőségként kapok Istentől? Felelős vagyok azért, hogy üdvösségem érdekében Isten akaratának megfelelően használjam fel életem napjait.
Ma Szent János evangéliumának bevezetését olvassuk az öröktől fogva létező Ige (Fiúisten) megtestesüléséről. Az isteni örökkévalóság és az emberi világ időhöz kötöttsége találkozik. Elgondolkozom: időben való létezésem az örökkévaló Isten felé tart?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké”, legyen velünk, amikor térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az szeretete által.
Nagy Heródes (vsz. Askelon, Kr. e. 73.-Jerikó, Kr. e. 4. ápr. 11. előtt): Júdea királya. – Nevében a ‘nagy’ eredetileg „idősebb”-et jelentett. Nem volt zsidó. Atyja az idumeus Antipater, anyja a nabateus Kufra v. Küprosz volt. Kr. e. 47: atyja tétette Galilea urává.Kr. e. 40-ben a szenátus megtette Júdea királyává. Sírjára Ehud Necer régész, a Héber Egyetem professzora bukkant rá, Heródes egykori palotája, a dombtetőre épült Heródium nevű erődítmény feltárása közben.
Imádandó isteni Lélek, neked gyönyörűséged a tiszta és ártatlan lelkekben tartózkodni, melyeket templomul méltóztattál felszentelni magadnak. Tudom, Uram, hogy senki sem élhet megtartóztatásban, ha te nem segíted kegyelmeddel; de azt is tudom, hogy ezt a Te ajándékodat szívesen megadod minden kérőnek.
Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40
Elmélkedés
János apostollal kapcsolatban már előkerült a hit látásmódja, amelyet a Jézussal töltött évek során sajátított el. Jézus templomi bemutatásakor az idős Simeonnak nem volt erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek indítására hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint meg fogja látni az Üdvözítőt. A Szentlélek ösztönzésére ment a templomba és a hit által ismerte fel a kisded Jézusban a Megváltót, akinek érkezésére várt. Vágya beteljesült, mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy megláthatta az Isten Fiát?
A templomban való bemutatáskor Simeon mellett feltűnik az idős Anna alakja, miként erről a mai evangéliumban olvashatunk. A csendes várakozás, a templomban való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után hirtelen megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A kisded Jézust látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes volt állandóan a templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
Kérő imáink alkalmával sok esetben gyors választ és intézkedést várunk Istentől. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. De mintha Isten szótárából hiányoznának a „rögtön, azonnal tüstént” szavak. És tulajdonképpen hová sietünk? Érdemes volna megtanulnunk a türelmes várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus Krisztus! Így szólsz hozzánk: miért aggódtok? Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned újjászületni.
Azért jövünk össze ezen napon, hogy köszönetet mondjunk a családért.
Láthatóvá válik, hogy a Szent Család hétköznapi család, amely azonban magát Isten családjának gondolja.
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.
Mt 2,12-15. 19-23
Elmélkedés
Kinyitni egy ajtót
Albert Camus A félreértés című drámája egy tragikus esetről szól. A történet szerint anya és lánya egy vendégfogadó tulajdonosai, akik gazdag vendégeiket kifosztják és megölik. Amikor a család fiútagja több évtized után meggazdagodva hazatér és nem fedi fel kilétét anyja és testvére előtt, őt is megölik, mert idegennek nézik. Amikor rájönnek a valóságra, Istent hibáztatják, aki szerintük (és az író szerint) érzéketlen és szívtelen. A történet végkifejletében az író arról tesz negatív „hitvallást,” hogy nincs Isten, nincs megváltás, az emberi élet teljes csőd, nincs kiút a reménytelenségben vergődő ember számára. Nem szeretnék belemenni a dráma mélyebb elemzésébe vagy a szerző végső mondanivalójának cáfolatába, és nem is ünneprontásnak szánom ezt a bevezető történetet, csupán annak érzékeltetésére hozom fel példaként, hogy ha hiányzik valakiből a szeretet, akkor még saját családtagját sem ismeri fel. Ha valakinek a szívében a szeretet helyett a gyűlölet, a kapzsiság nyer teret, akkor még a saját fiát vagy testvérét is képes megfosztani az élettől.
A mai napon figyelmünk a Szent Családra, s annak tagjaira, a kisded Jézusra, Máriára és Józsefre irányul. A népszámlálás miatt Betlehembe érkezők egyetlen házban sem kaptak szállást. Nem fogadták be őket sehol. Egy talpalatnyi hely sem jutott nekik. A betlehemiek elutasításáról rögtön eszünkbe jut, amit a karácsonyi ünnepi szentmise evangéliumában olvastunk: „De övéi nem fogadták be” (Jn 1,11). A városban lakók viselkedése azzal magyarázható, hogy bizonyára sokan érkeztek az összeírás miatt az ország más részeiből, s megteltek a házak, a vendégek elszállásolására alkalmas helyek. Mert ahol megtelik egy ház, ott nincs helye több embernek, s nincs helye az Istennek sem. Csak az istálló volt üres, legalábbis nem lakott ott senki ember, csak az állatok. És csak a jászol volt üres, helyet kínálva a szalmaágyon egy kisdednek, annak, akit nem fogadtak be. Ez az üres jászol lesz egy kis időre a Gyermek otthona, ez az üres istálló lesz a Szent Család ideiglenes otthona. Vajon van-e az életemben egy jászolnyi üres hely, ahová betérhet az Isten, s ahová befogadhatom őt? Vagy mindent elfoglalnak evilági dolgaim? Talán mindenhol én vagyok a tulajdonos, az úr, a főnök? Talán életem minden apró szegletében én uralkodok? Mekkora területet engedek át Istennek az életemben? Vajon van-e még a lelkemben egy parányi hely, amit megoszthatok vele? Vajon található-e legalább egyetlen üres lap szívem vendégkönyvében, ahová Isten beírhatja igazságát, beírhatja nevét? Akarok-e helyet biztosítani az Isten számára az életemben?
Ezekben az években sokat beszélünk a társadalmi és gazdasági válságról. Az emberek válságáról, a kapcsolatok válságáról, az értékek válságáról, az erkölcsi válságról. A családok és családtagok is érzik ezt a válságot, s aligha tudják függetleníteni magukat a világ részéről rájuk nehezedő negatív hatásoktól. Maga a keresztény család, az Istennek helyet adó család, az Istenre hagyatkozó család, az Isten szeretetében élő család a válasz korunk válságára. Köszönettel tartozunk Istennek, hogy keresztény családban születhettünk meg s családban élhetünk. A szülők köszönettel tartoznak Istennek gyermekeikért. A gyermekek köszönettel tartoznak Istennek szüleikért, akik életet adtak nekik és gondoskodnak róluk, valamint köszönet jár részükről szüleiknek, hogy Isten iránti szeretetre és hitre nevelik őket.
Befejezésül térjünk vissza egy gondolatra az evangéliumhoz, az emberi rosszindulat és gyilkos szándék elől menekülni kényszerülő Szent Családhoz, akik Egyiptomba indulnak. Egy, a jelenetet ábrázoló festményen Szent József látható, amint vezeti a szamarat, amelynek hátán az ölében a kisded Jézust tartó Mária ül. De ezen a képen nem a kietlen pusztában vándorolnak, hanem egy város utcáján mennek, s a háttérben lévő házak ablakai és ajtói mind be vannak csukva, egyetlen embert sem látni a Szent Család tagjain kívül.
Talán jó volna kinyitnom életem ablakát, hogy észrevegyem őket. Talán jó volna kinyitnom egy ajtót, hogy beléphessenek életembe.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család az egyik legdrágább érték, megbecsülendő kincs számunkra. Hisszük, hogy az evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt mindazoknak, akik gyorsan változó világunkban, a válságok korában, a nehézségek idején és azok ellenére is Isten szeretetében akarnak élni. Vezesd a családban élőket igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére! Segítsd a család szeretetét nélkülözőket emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához! Emlékeztesd a szülőket felelősségükre gyermekeik iránt és a gyermekeket az engedelmességre szüleik iránt! Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot! Segítsd Egyházunkat, hogy szeretettel ajánlja fel a segítséget mindazoknak, akik családi élete hajótörést szenvedett!
