Battaplébánia

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Mt 9,35-10,1. 6-8

Elmélkedés

Az Isten országát hirdető és betegeket gyógyító Jézussal találkozunk a mai evangéliumban, aki látva az igazságra éhező vagy gyógyulni vágyó emberek tömegeit, tizenkét tanítványát azzal bízza meg, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak, azaz közreműködjenek küldetése teljesítésében. A Tizenkettő örömmel indul, s minden bizonnyal még nagyobb örömmel tapasztalja meg, hogy munkájuk hatékony, az Úr nevében végzett szolgálat valóban gyümölcsöző.

Az adventi időben Jézus Krisztus születésének ünnepére készülünk. Várjuk, hogy újra belépjen emberi világunkba. Az Úr jövetele valóban örömhír az egész emberiség számára, amiről mi, keresztények nem hallgathatunk. A reményvesztetteknek, a csalódottságból kiutat keresőknek, az isteni igazságra szomjazóknak, a megváltást és megbocsátást váróknak érdemes volna elmondanunk az örömhírt: Közeledik a Megváltó! Jézus születése azt jelzi, hogy Isten nem hagy magunkra minket, s nem engedi, hogy bűneink miatt a kárhozatra jussunk. Jézus küldetése hozzánk, az „elveszett juhokhoz,” a bűnösökhöz szól. A mi Urunknak az a szándéka, hogy visszavezessen minket az Atya szeretetébe. Örüljünk annak, hogy Isten keres minket, s higgyünk abban, hogy ránk talál! Imádkozva kérjük: Jöjj el, Urunk, Megváltónk és Üdvözítőnk! Jöjj el, és mutasd meg szeretetedet minden embernek!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Az est teljes bevételét a hírben felsorolt intézmények felújítására ajánlják fel.

Köszönjük a látogatást és gratulálunk a 15.000. látogatóknak!

Az egyházi temető megáldása.

A Don Bosco iskolaház tagjai adventi műsorukra meghívták a megyés főpásztort.

Az egyházi temetőkápolna megáldása.

„Akkor tekintetét tanítványaira fordította és így szólt: Boldog vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa!” (Lk 6,20).

Volt egyszer egy piros ruhába öltöztetett, fehérszakállú apóka: ő volt a Télapó! Rogyadozó lábakkal, de kétségtelenül jóságos tekintettel kínálgatta portékáját, főleg a gyermekseregnek! Igaz, mára ez a Télapó „visszaigazolta magát” „Mikulás Bácsinak”.

„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ’Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!’”Lk 2,13-14

A vidámság – és a stressz időszaka van. Hiába kellene a békességről szólnia, a lelkünk néha jobban össze van gubancolódva ilyenkor, mint egy rosszul elpakolt karácsonyi égősor.