Battaplébánia

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés

Két vak gyógyításáról szól az evangélium a mai napon, akik így kérik Jézus segítségét: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” (Mt 9,27). A megszólítás, azaz a „Dávid fia” megnevezés azért fontos ebben az esetben, mert abban a korban elterjedt volt az a nézet, mely szerint a Megváltó az egykori király, Dávid leszármazottja lesz. Amikor tehát a gyógyulni vágyó két vak így nevezi Jézust, akkor kifejezik hitüket, hogy a világba jött Megváltónak tartják őt. Hitüknek ez a burkolt, közvetett kifejezése azonban mintha nem volna elég Jézus számára, aki mintegy további megerősítést kér tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” (Mt 9,28). A kérdésre azt válaszolják, hogy hisznek abban, hogy az Úr segít rajtuk. E közvetlen, szóbeli hitvallás után érinti meg szemüket Jézus, s ennek köszönhetően nyerik vissza látásukat, azaz beteljesedik, amit hittek.

A testi vakságot már az Egyház kezdeti időszakában is előszeretettel alkalmazták az igehirdetésben a lelki tompultság, valamint a hitetlenség jelképeként. A lelki sötétség időszakát mi is átéljük olykor, s bennünket is megkísért a hitetlenség. A gyógyulás feltétele, hogy felismerjük bajunkat, Jézushoz forduljunk segítségért, és higgyük azt, hogy tud nekünk segíteni. Az advent a bűnbánattartás ideje. Ismerjük fel lelki betegségünk gyökerét, a bűnt! Forduljunk az irgalmas Istenhez! Higgyük, hogy irgalma minden bűnünket eltörli! Gyónjuk meg bűneinket és szabaduljunk meg a lelki vakságtól, hogy karácsony éjjelén megláthassuk Megváltónkat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

A máriagyűdi kegyszobor 300 éves évfordulója alkalmából tartott jubileumi esztendő ünnepélyes zárásaként december 8-án, vasárnap 10 órakor Udvardy György pécsi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutat be a máriagyűdi bazilikában.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 3. és 4. között megtartotta téli rendes ülését.

Egy csodálatos felvétel kórussal és zenekarral

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Gyerekkorunk bizonyára egyik legérdekesebb példázatát olvassuk Jézustól a mai evangéliumban, amelynek igazságát fiatalként, felnőttként vagy idősként az élet sok-sok területén megtapasztalhattuk már. A homokra épült ház könnyedén összeomlik a viharos időben, de az a ház, amelynek szikla az alapja, minden viszontagságot kibír. Vonatkoztathatjuk e hasonlatot nemzetünkre, családunkra vagy személyes életünkre. Ha Jézus Krisztus, az ő tanítása, az evangélium igazsága a szikla, akkor az egyén és a közösség kiállja a viszontagságokat. A példázat figyelmeztet minket, hogy nem elegendő hallgatni, ismerni a tanítást, hanem aszerint is kell élni.

Amikor ezekben a decemberi, adventi napokban az Isten-látás vágyával elindulunk Betlehem felé, felmerül bennünk a kérdés: Vajon elegendő, ha Jézus tanítását hallgatjuk? Vajon elégedett lesz velünk a Gyermek, ha szóban megvalljuk hitünket? Mindez kevésnek tűnik, hiszen Jézus szerint csak az jut be a mennyek országába, aki teljesíti a mennyei Atya akaratát. Egész életünket neki kell adnunk, hallgatnunk és élnünk kell tanítását.

Akkor vagyunk igazán bölcsek, ha nem csupán látni akarjuk a jászolban fekvő újszülöttet, hanem egész életünket rá merjük bízni. Ajándékozzuk önmagunkat egészen Istennek, aki szeretetből nekünk ajándékozta a betlehemi Gyermeket! Törekedjünk Isten szándékainak megismerésére és teljesítésére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te azért jöttél el bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Nélküled soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára. Nélküled nem találnánk rá a mennyei Atya szeretetére. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Jöjj el, Urunk, és érints meg minket szereteteddel! Jöjj és bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Születésed, jöveteled nagy változást hozott egykor a világba. Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz változást az én életembe!

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Comunicatione Christiana-díjat adományozott Neumayer Katalinnak, a Magyar Kurír nemrégiben nyugdíjba vonult főszerkesztőjének. A kitüntetést a testület nevében a konferencia elnöke, Erdő Péter bíboros adta át december 4-én Budapesten. A díjjal a püspökök elismerésüket fejezik ki azért a szolgálatért, amelyet Neumayer Katalin csaknem két évtizeden keresztül hazánk katolikus hírügynökségének vezetőjeként végzett.

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás Máté szerinti változatát olvassuk a mai evangéliumban, amely szerint Jézus a napok óta vele tartó embereket nem akarja étlen hazaengedni, hanem a mindössze hét kenyérből és néhány halból jóllakatja az egész néptömeget. Milyen mondanivalója van e csodának most, az adventi időszakban?

Először is érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jézus észreveszi az emberek kimerültségét és éhségét. Mert Isten figyel az emberre, s tudja, hogy mire van szükségünk. Amikor a mennyei Atya elküldi a Megváltót a világba, e tette is annak jele, hogy Isten törődik az emberekkel. Látja, hogy szükségünk van a Megváltóra, szükségünk van arra, hogy Isten jelenlétéről megbizonyosodjunk. Szükségünk van arra, hogy megtapasztaljuk: Velünk az Isten.

A második tanulság, hogy Jézus nem a semmiből varázsol rengeteg ennivalót, hanem abból a meglévő hét kenyérből, ami a tanítványoknál van. Krisztus Urunk felhasználja mindazt, amink van s amit átadunk neki. Ne sajnáljunk tehát semmit Istentől, mert nagylelkűségünknek, felajánlásunknak köszönhetően nagyobb jóban lehet részünk.

Harmadszor pedig arra a mozzanatra figyeljünk, hogy Jézus nem közvetlenül az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a tanítványoknak nyújtja, hogy ők osszák ki a népnek. Ennek az a lelki üzenete, hogy Isten a mi segítségünket és közreműködésünket kéri, hogy jótéteményeiből sokan részesüljenek. Legyünk az ő jóságának közvetítői és szeretetének továbbadói! Adventben nem kenyeret vagy egyebet adó, hanem az önmagát nekünk ajándékozó Istent várjuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj el, Úr Jézus, akire a népek várakoznak, s akire mi is várakozunk! Örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel! Nagy szükségünk van arra, hogy fényt hozz bűnös életünk sötétségébe. Saját erőnkből képtelenek vagyunk arra, hogy legyőzzük a sötétséget. Nehezen tudjuk megkülönböztetni a világ csalóka fényeit a te világosságodtól, amely most még oly erőtlennek látszik. Jézus, legyél Te bennünk a Fény! Növekedjél bennünk Te, az igazi fény! És add, hogy Téged, az igazi fényt sugározzunk a világba!

Téli ülés 3-4-én.

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24

Elmélkedés

Jézus mai evangéliumban olvasott imájából megtudjuk, hogy Isten rejtve marad azok előtt, akik önmagukat bölcsnek tartják, és úgy gondolják, hogy nincs szükségük Istenre. De feltárja önmagát mindazoknak, akik lélekben gyermekké, kicsinnyé válva nyitott szívvel közelednek hozzá. Figyeljük csak meg adventben a gyerekeket! Milyen izgalommal várják a karácsonyt. Mennyi kérdést tesznek fel ilyenkor, hogy a karácsony titokzatosságát felfedjék. Szeretnék siettetni az időt, mert bennük van a gyermekek türelmetlensége. Sok esetben a felnőttek is siettetnék az időt, de ők inkább talán azt várják, hogy túl legyenek az ünneplésen és az ünneppel járó teendőkön. A gyerek viszont nem az ünnep elmúltát várja, hanem magát az ünnepet, a karácsonyt.

Már most, az adventi időszak kezdetén ébresszük fel magunkban a gyermeki lelkületet! Emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, amely néhány éve vagy évtizede lehetett. Hogyan vártam akkor a karácsonyt? Él-e bennem most is gyermeki kíváncsiság, érdeklődés Isten titka iránt? Gyermeki szívvel, gyermeki lélekkel felismerhetjük a jászolban fekvő gyermekben az isten Fiát. Nem fogunk isteni hatalmat, fenséget vagy gazdagságot látni, csak szegénységet és egyszerűséget. Boldogok leszünk, mert életünkbe örömet és békét hoz a betlehemi Gyermek. Boldogok leszünk, ha befogadjuk őt, és úgy tekintünk rá, mint a mennyei Atya karácsonyi ajándékára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem, benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.

A történet rávilágít Klára és Ferenc csodálatos találkozására, és életük összefonódására a szeretetben.