Battaplébánia

Az István, a szent király kiállításra érkező osztályoknak.

Krisztus Király főünnepe lezárja a katolikus egyház liturgikus évét.

A püspöki szentmisét a Katolikus Rádió élőben közvetíti.

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés

A kereskedők kiűzésével Jézus olyan határozottsággal tesz rendet a jeruzsálemi templomban, majd olyan magabiztosan kezd el ott tanítani, mint aki otthon van. Valóban, pontosan erről van szó, hiszen a szentírástudósok értelmezése szerint ezzel a cselekedetével Jézus mintegy birtokba veszi a templomot, amely az Isten lakóhelye, Isten nevének vagy Isten dicsőségének a háza. János evangéliuma szerint Jézus kifejezetten az ő Atyja házának nevezi a templomot: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,16). Jézus tehát hazatér Atyjának házába és birtokba veszi a templomot, hogy az újra az imádság, az istentisztelet és az Istennel való találkozás helye legyen.

A születése utáni negyvenedik napon ide, a jeruzsálemi templomba hozza el őt Mária, hogy a szokásoknak megfelelően bemutassa Istennek. A későbbiekben családjával együtt évről évre ide zarándokol Jézus, s már tizenkét évesen Atyja házának nevezi a templomot, ahol szülei három nap keresés után találják meg őt. Felnőttként ide jár imádkozni és a népet tanítani, s csodát is tesz e helyen. Mindezek fényében érthető, hogy felháborodik azon, hogy a kereskedők nem Isten imádására, hanem üzletelésre használják a templomot.

A templom megtisztítását követően Jézus tanítani kezd, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnám hallgatni, meg kell tisztítanom lelkemet, el kell belőle távolítanom mindazt, ami nem oda való. Csak tiszta szívvel vagyok képes teljes odaadással figyelni Jézus tanítására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas!

Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Konferencia Budapesten.

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Lk 19,41-44

Elmélkedés

„Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál” (Lk 19,42) – mondja Jézus, amikor megpillantja Jeruzsálem városát és sírni kezd. Ezt követően megjövendöli a város pusztulását. Szavai néhány évtizeddel később beigazolódtak, amikor a rómaiak Kr. u. 70-ben megostromolták és elfoglalták Jeruzsálemet, a templomot pedig felgyújtották. Jézus megsiratja a várost, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.

Az Úr szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Bárcsak minden ember felismerné, ami üdvösségére szolgál! Mennyi hiábavaló és haszontalan dologgal töltjük időnket. Mennyi fölösleges tevékenységet végzünk. Mennyi mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket. Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Jézus Krisztus az Üdvözítő. Szent Péter apostol pünkösdi beszédében olvashatjuk: „A názáreti Jézust Isten feltámasztotta a halálból. Nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).

Isten megismerése állandó feladatot jelent számunkra. E folyamatban a kezdeményezés mindenképpen Istené, ő nyilatkoztatja ki magát nekünk. Ő mutatja ki szeretetét irántunk, amit azonban az ember nem mindig akar viszonozni. Önmagunk számára az üdvösség útjának megismerése és az azon való előrehaladás nem könnyű feladat. Bárcsak belátnánk: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Isten üdvözítő akarata a mi életünkben is megvalósuljon.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat, hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a szeretetre!

Remeteközösségektől a Pálos rendig címmel tartanak emlékülést november 22-én, pénteken 14.30-tól a veszprémi megyeházán (Veszprém, Megyeház tér 1.) abból az alkalomból, hogy 750 éve adták ki Pál veszprémi püspök oklevelét. Az esemény fővédnökei: Márfi Gyula veszprémi érsek és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes.

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

Elmélkedés

A gazdájuktól pénzt kapó szolgák tudják, hogy miért kapták az összeget, mit kell vele tenniük, mégsem jár el mindenki ennek megfelelően. A haszontalan szolgát félelme megbénítja a cselekvésben. Mulasztásáért büntetést kap. A többiek viszont tudják feladatukat és meg is teszik azt, ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.

A példabeszéddel Jézus azt tanítja, hogy senki sem maradhat tétlen, aki Isten országához tartozik. Kereszténynek lenni feladatot és küldetést jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk. Képességeink megőrzése nem elég az üdvösséghez. Végzetes lehet, ha megrekedünk egy lelki szinten és nem törekszünk a fejlődésre. Végzetes, ha hitünk nem ösztönöz bennünket cselekvésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott lelki javakat. Növekednünk kell a hitben és az Isten iránti szeretetben. Erre volt jó lehetőség a Hit éve. Éltem-e a lehetőséggel?

A példabeszéd szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, a hűtlenekre és a tétlenekre büntetés vár. Életemben döntő szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban állok Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Mit tudok felmutatni? Miről tudok elszámolni? Hiába tennék úgy, mintha kimaradtam volna az osztásból és nem kaptam volna semmit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

Mai istenérvek